Autó nélkül más is szörnyen érzi magát?

Én meg tudnám oldani a közlekedést valamilyen módon, csakhogy születésem óta autómániás vagyok és imádok vezetni, igy ha 2 napig nem ülök autóba, elvonási tüneteim vannak. Szóval függő vagyok. Igaz hogy a munkám úgymond rengeteg utazást is követel, szóval összekötöm a kellemest a hasznossal :)

Nemhiába van 3 autó meg 2 motor az udvaron :)

én bicajjal járok.

na az ám a féktelen szabadság.

oda mész vele ahova akarsz, tankolni sem kell.

Nem vagyok autóbvzi, nincs kifogásom a tömegközlekedés ellen sem (néha(?) használom is, pl. hs inni megyek), azonban határozott rossz érzés fog el, ha nincs otthon az autó (szervizben van, asszonynál pár napra vidéken, stb).

Maga az a tudat zavar, hogy ha szükség lenne rá, mit csinálnék? Szeretem tudni, hogy ott van, és bármi történik (le kell ugrani a McDonald'sba, átugrani haverhoz, állatorvoshoz szaladni a macskával) csak beülök és haladunk.

40 éves vagyok, 19 éves korom óta nem volt olyan nap, hogy ne lett volna autó a tulajdonomban. Inkább legyen kettő, mint egy se.

Attól függ.

28 évig megvoltam autó nélkül. Vagy ha úgy vesszük, csak 11 évig, mert 17 éves koromban szereztem jogosítványt.

De mivel pécsi vagyok és Budapesten dolgozom, szó szerint a fél napomat tömegközlekedéssel tölthetném, ami autóval pár óra.

Ha azt is beleszámítjuk, amíg egyetemista voltam, buszoztam vonatoztam a két város között 11 évig. Fiatalon még valamennyire buli is volt, de ma már öreg vagyok hozzá, nem bírnám.

De ha úgy alakulna, hogy valamilyen csoda folytán Pécsen kapnék munkát, semmiből nem tartana lemondani az autóról. Ha itthon vagyok sokszor járok biciklivel a városban, ha rossz idő van akkor meg buszozok. Nem esik nehezemre. Fél óra alatt ott vagyok bárhol, nem kell parkolóhelyet keresnem, nem kell pénzt dobálnom a parkolóautomatákba, nem kell aggódnom hogy mikor törik fel vagy húzzák meg a kocsit. Szóval van előnye is.

Te is megszoktad a jót, a kényelmet, amiről nehezen mondasz le. Nincs ezzel semmi baj. :)