Motorosok hányszor estetek már el motorral? Esetleg baleset?

Motorozok vagy 15 éve, utoljára még tinédzser koromban estem el robogóval, kb 60-al mentem, egyszerűen elvesztettem az irányitást, mert nem is figyeltem, meg volt valami kis gödör is, szóval buktam egy nagyot. A bőröm hiányos lett, de 3 nap múlva megint mentem, mikor rendbe raktam a gépet :D

Azóta volt több sportmotorom is, például nemrég 1000res Suzukival megyek 200 körül, és a szembejövőt elkezdte előzni egy autó, hát majdnem leszédültem a motorról úgy megijedtem, azt sem tudtam hogy fékezzek, vagy hova húzzak, úgy 130ra lefékeztem és lehúztam ennél a sebességnél a motort az út szélére, ami tiszta kavics meg por volt, fogalmam sincs hogy tudtam megtartani a gépet, de megúsztam szerencsére. Úgy reszkettem, hogy alig tudtam hazamenni, még másnap is reszkettem, azóta nincs is kedvem igy ökörködni.

Aztán szoktam hobbiból crossozni mezőn, azokat a bukásokat nem is irom, nagyon gyakoriak, de nem törtem még össze maga,.

Én mindíg nyugis voltam, kockázatkerülő. De a kanyarokban csúnyán lábtartóig döntöttem. Ha ez jelent valamit xt600al. Az egyik szerpentines hegyszakaszon volt egy viszonylag hosszú lejtős rész amit két szűk kanyar követett. Éreztem, hogy gyors a tempó már a kanyarban ezért megpróbáltam fékezni. A terhelésváltás plusz a döntés egy szó mint száz az első kerék elvesztette a tapadását és a motor kicsúszott alólam.

Belecsúsztam a szakadékba majd egy bokor felfogott. Ha az út széli patka nem ütötte volna meg a térdem lábra tudtam volna állni és akár motoron továbbmenni. De nem így lett. Motort segítettek kihúzni, az lábon hazament. Én meg mentem a kórházba. A vizitdíjat szerencsére be tudtam fizetni mert volt nálam apró!

Utólag átgondolva nem is az volt a baj hogy gyorsan mentem bele a kanyarba. Sokkal inkább hogy siettem hazafelé, aztán pánikoltam és helytelenül korrigáltam.

Ha van tanulság az, hogy minden bukásom autós törésem azzal volt összefüggésben hogy feszült voltam és siettem valahová. Ezért ha így érzel villognak mögötted agyalsz Dont worry 😃. Inkább érj haza. Nyugiba.

Ez úton is Köszi a Bmw- csopperes srácnak hogy segített kiszedni a motort a susnyásból és támogatott. Megkérdeztem a nevét, de valahogy kiesett

Elég rég íródott a kérdés, de pont most kavarognak bennem olyan gondolatok, amik miatt úgy éreztem válaszolnom kell. Nos, kedves kérdező! A rövid válasz: rengetegszer. Baleset? Igen...

Kezdjük az elején: 11 évesen kezdtem motorozni. Riga, Romet, Komár, Verhovina, Simson, 125-ös ETZ, 250-esek, 600-as Bandit, 1200-as Bandit és itt vége..

Az első komoly repülés a Simsonnal volt..tapasztalatlanul egy földúton az autó nyomvájúját gondoltam a legsimábbnak, ezért ott húztam neki..ám kipattant a kerék, a motor nagy pofont kapott a "járat" oldalától..mikor magamhoz tértem a motor szemben volt velem, én a földön..a kormány beütötte a plexim és a homlokom felső részét megzúzta..enyhe agyrázkódás, semmi komoly..miután összemertük a motort, másnap már motoroztam..kissé fájós fejjel persze..a következő "emlékezetes" a 125-ös ETZ-vel volt..akkor voltam így visszagondolva motoros pályafutásom csúcsán..a motor mindig karcolt a kanyarban, nem volt félelem érzet..uraltam a gépet..egy tavaszi este teszteltem mit bír a reszelt motor, kimentem egy közeli elkerülő szakaszra és 120-ig kergettem, hasaltam, majdnem feküdtem...aztán jött egy családi egyterű elém és úgy gondoltam kipróbálom a "huzatást"..amikor olyan közel mész az előtted lévő autó mögött, hogy fogja a szelet előled, sőt az ő menetszele még " húz" is téged..bejött..leforogta az órát a kis reszelt etkó..DE...az autó egy bukkanó után eleresztette az olajat..hát..mire észrevettem mér mindenhol olajos voltam..( gondolj bele, 1,5 méteres követési táv meg nagy tempó..egy pillanat műve volt) ..megpróbáltam elvenni a gázt és nem fékezni de mindegy volt..a motor elkezdett minden irányban menni..próbáltam megfogni gázzal, fékkel,..nem használt..egy 50 métert biztos megtett ez idő alatt, de nem lassult 90 alá..aztán elvesztettem..annyira bebicskázott már, hogy nem tudtam visszahozni..elengedtem, had menjen..én leszálltam róla..csúsztam, pörögtem, csúsztam, megint pörögtem..aztán végre megálltam..életem leghosszabb 3 másodperce volt...megúsztam annyival, hogy elfogyott a tenyerem, 1-2 csúnya horzsolás a seggemen, combomon, könyék stb..semmi igazán durva...( bár azért nem volt kellemes na..)..Ekkor sem fordult meg a fejemben, hogy abba kéne hagyni...a 250-es ETZ-vel nem sikerült kijönnöm egy kanyarból..árok lett belőle...eltört az alkarom..ekkor sem fordult meg a fejemben, hogy abba kéne hagyni...a 600-as Bandittal és az 1.2-essel lekopogom nem történt semmi..de már nem voltam ugyanolyan mint előtte...éreztem a félelmet..amit előtte sosem..egy kanyar előtt éreztem a fájdalmat, tudtam, ha hibázok akkor mi következik..már nem lettem olyan "jó" motoros mint előtte..most született meg a döntés, hogy abbahagyom...Szép 14 év volt amit végigmotoroztam..télen nyáron esőben szélben hóban...De már nem érzem azt mint 11 évesen mikor először ráültem...évekig ugyan azt a csodálatos élményt éltem meg minden alkalommal...ez kiveszett belőlem..nem félek a motortól, csak gátlásos lettem....így már nem érdemes csinálni.. Hát ez kiégésem rövid története..