Ez most baj, ha ennyire bánt? Rátok is jellemző néha?

Ma délben kimentem a házból, át akartam gyorsan kelni az egyirányú utcán, de jöttek az autók jobbról. Már majdnem szabad volt az úttest, amikor épp érkezett egy busz a megállóba, valamint egy autó a közelemben akart bekanyarodni parkolni, amikor láttam, hogy jön egy autó, kb. 24-25 méterre tőlem, de én gyorsan kiléptem a parkoló autók közül, s gyorsan átmentem, bár az autó bizonytalanul lassított, illetve ment tovább utána. Amikor éppen átértem, akkor úgy 2-2,5 méterre volt tőlem, de nem állt meg, ment tovább negyvennel. Annak köszönhetem, hogy nem sérültem meg, hogy gyorsak és nagyok a lépteim.

Ami engemet bántott utána:

Kicsit türelmetlen voltam, frusztrált, s pánikba esett. Nem szeretek egy percig sem várakozni ilyenkor, mert annyira nevetséges. Ráadásul a nagymamám velem volt, ő is eleinte majdnem átment, de visszalépett és így én is megtorpantam egy fél másodpercre, amikor jött az autó 30-40 km/h-val. Ha egyedül megyek valahova, általában határozottabban viselkedem.

Annyira bánt utólag ez az átkelési bizonytalanság egy olyan utcán, amelyre nem jellemző a csúcsforgalom. Pedig fáradtnak nem voltam fáradt, csak frusztrált. És emiatt nem lett volna sok értelme balesetet szenvedni, rosszabb esetben kómába esni, belehalni sérülésekbe.

Ti is szoktatok bizonytalanok lenni és esetleg akkor is átkelni az utcán, amikor látjátok, hogy közeledik egy autó, pedig közben tudjátok, hogy hülyeséget csináltok, de idegesít az álldogálás?