Ez most baj, ha ennyire bánt? Rátok is jellemző néha?
Ma délben kimentem a házból, át akartam gyorsan kelni az egyirányú utcán, de jöttek az autók jobbról. Már majdnem szabad volt az úttest, amikor épp érkezett egy busz a megállóba, valamint egy autó a közelemben akart bekanyarodni parkolni, amikor láttam, hogy jön egy autó, kb. 24-25 méterre tőlem, de én gyorsan kiléptem a parkoló autók közül, s gyorsan átmentem, bár az autó bizonytalanul lassított, illetve ment tovább utána. Amikor éppen átértem, akkor úgy 2-2,5 méterre volt tőlem, de nem állt meg, ment tovább negyvennel. Annak köszönhetem, hogy nem sérültem meg, hogy gyorsak és nagyok a lépteim.
Ami engemet bántott utána:
Kicsit türelmetlen voltam, frusztrált, s pánikba esett. Nem szeretek egy percig sem várakozni ilyenkor, mert annyira nevetséges. Ráadásul a nagymamám velem volt, ő is eleinte majdnem átment, de visszalépett és így én is megtorpantam egy fél másodpercre, amikor jött az autó 30-40 km/h-val. Ha egyedül megyek valahova, általában határozottabban viselkedem.
Annyira bánt utólag ez az átkelési bizonytalanság egy olyan utcán, amelyre nem jellemző a csúcsforgalom. Pedig fáradtnak nem voltam fáradt, csak frusztrált. És emiatt nem lett volna sok értelme balesetet szenvedni, rosszabb esetben kómába esni, belehalni sérülésekbe.
Ti is szoktatok bizonytalanok lenni és esetleg akkor is átkelni az utcán, amikor látjátok, hogy közeledik egy autó, pedig közben tudjátok, hogy hülyeséget csináltok, de idegesít az álldogálás?
Amúgy Kína az életem értelme, tehát nem szeretnék úgy meghalni ennyi idősen, hogy még nem jutottam el oda.
Másik gond, hogy egyszerűen szintén nem akarok értelmetlen (akár Darwin-díjas) haláleset részese lenni. Ha rákos lennék, vagy AIDS-s: üsse kő, vagy esetleg úgy ütne el egy autó, hogy zebrán kelek át, tehát önhibán kívül, vagy még egy infarktus is belefér.
Nekem olyan fóbiám van, például, hogy félek, hogy halálos sérüléseket szerzek azáltal, hogy elesek a saját lábamban, vagy hogy szaladgálás közben üvegajtóba esek, illetve ha a párnámon felejtett radírgumit álmomban lenyelem, vagy szintén alvás közben letörik egy része az ágynemű gombjának, ami elvágja a nyaki ütőerem, berepül egy méh a számba, megcsúszok a nadrágomon, fejemre repül a korsó, stb.
Erről majd egy külön kérdésben fogok diskurálni.
válasza:Nyuginyugi... A mamám nem olyan idős, meg teljesen tiszta elméjű, semmi egészségügyi problémája sincs, fogtam is őt azonban, hogy vigyázzon, de ő kicsit előrébb ment, de visszahőkölt. Amúgy én vagyok valóban a hibás.
Egyébként buddhista szerzetes szeretnék lenni, ez a tulajdonság belém van vésve, nem igazán szeretem a zajt, de elég szélsőséges helyzeteket is megtűrök ilyen szempontból. Az az életforma nem követel nagy forgalmat maga után... Nem siettem (mert nem szeretek), csak szimplán nem tetszett a helyzet.
Azért aki szintén ilyenre hajlamos, nyugodtan írjon (akár privátban is), örömmel veszem.
Egyébként, még golyózáporban is felszedegetném a banánhéjakat a földről, nehogy más csússzon el rajta, s szegje ki a nyakát...!
válasza: válasza: válasza: válasza:Előzőek látom csak autóval járnak.
Igen, velem is előfordult régebben hogy bizonytalan voltam, a sofúr azt hitte, már megállok, aztán mégis mentem. Majdnem rossz vége lett.
Pár eset után megtanultam, hogyha nem sietek, akkor várok inkább, vagy ha sietek, akkor határozott vagyok, és nagyon körültekintő.
Köszönöm a válaszokat!
Csak nagy filozófus vagyok én elvégre, kérem szépen. Amúgy 15 vagyok, tetteimért, szavaimért (ahogy most is) felelősséget tudok vállalni. Ha a nevemet ideírnám, pl.: Lakatos Nelzonmandéla, aki Jerikóban, a Bábel utca 665. szám alatt lakik, akkor én rajtam múlik, hogy a terroristák házba jönnek.
Amúgy az esetek 95%-ában nem vagyok ilyen zavart, de most igen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!