Ha egy karburátoron nincs állítócsavar, az szívás, vagy jó dolog?

Ha nincs állítócsavar az lehet jó és rossz is. Azért lehet jó, mert a gyárban a mérnökök jobban értenek a karburátor beállításához, mint a felhasználók 99%-a, ezért amit ők ott kitalálnak, az nem fogja Miska bá' két fröccs után reménytelenül eltekergetni, mert a szomszéd Jóska gyerek mondott neki egy tuti beállítást. Ez pedig jótékonyan hat a motor élettartamára és fogyasztására.

De lehet rossz is, mert aki mégis értene hozzá, az sem tudja beállítani a karburátort. Legalábbis látszólag. Ugyanis az nagyon ritka, hogy egy karbit tényleg ne lehessen sehogy sem állítani. Fúvókázással, részterheléstű állításával (vagy cseréjével), esetleg a keverőcső cseréjével mindegyiket lehet hangolni. De nem mindig kell: a jól beállított karbin bőven elég egy alapjárati mennyiségcsavar, főleg, ha kertigépről van szó és a kutya nem nézi az alapjárati CO- és CH-értékeket. Azzal be lehet lőni az alapjárati fordulatszámot, a többit meg a karbi belső szerkezete biztosítja. Így a felvert por, sár, szalmatörek, tyúktrágya és egyéb jóvoltából nem 4-5 állítócsavar fog berohadni, csak egy.

Levegőkeverék állítócsavar pedig nem szokott lenni a karbikon. Csak az alapjárati keverék összetételét lehet csavarral állítani, a többit fúvókák és egyéb alkatrészek cseréjével kell belőni.