A Spuri suliról, és a Padlógáz autósiskolákról van valami véleményetek? Esetleg ha egy-két tapasztalattal megosztanátok, megköszönném.

Szerintem mind ugyan az :)

Az oktatón múlik minden... nem az iskolán!

Én ahova jártam vezetni, arról az oktatóról is sok rosszat hallottam, nekem semmi bajom nem volt vele, maximálisan korrekt volt :) Nem bántam meg hogy őt választottam :)

Több negatív tapasztalatom is van a spurival kapcsolatban:

1. Rögtön az elején befizettem az orvosi vizsgálat díját, s úgy adták ki nekem az orvosi igazolást, hogy soha nem látott engem az az orvos. Emiatt visszakértem a pénzem, s a saját háziorvosommal végeztettem el a vizsgálatot.

2. Hónapokkal ez előtt egy kijelölt vizsga előtt egy-két héttel (még időben) bementem az autósiskolába, s kértem, hogy adjanak egy új időpontot, mert a kijelölt vizsgaidőpont nekem nem megfelelő (ugyanis az oktatómnak nem volt autója, iskolai feladataim is bőven voltak, s emiatt több hétnyi vezetés kimaradt, így nem akartam felkészületlenül menni). Bementem az irodába ezt elintézni, ahol abban maradtunk, hogy az új vizsgaidőpontot majd az oktatóval megbeszélem. Ehhez képest kb. két hét múlva felhív az oktatóm (akinek akkor még mindig nem volt autója), hogy akkor következő nap megyünk-e vizsgázni, mert tud autót szerezni. Ekkor derült ki számomra, hogy engem kiírtak vizsgára, pedig abban maradtunk, hogy az oktatóval megbeszélem, s addig nincs kiírva időpont. Ekkor már jópár hete nem vezettem, így nem akartam vizsgára menni, de ekkor már késő volt lemondani. Lemondtam azt, amit meg sem beszéltünk. Az autósiskola pedig a következő vizsga kijelölésekor újra kifizettette velem a 12000 Ft vizsgadíjat. S amikor kérdeztem, hogy mikorra van vizsgaidőpontjuk, automatikusan jött a múltkori válasz (melyről már majdnem meggyőztek, hogy rosszul emlékeztem rá), hogy beszéljem meg az oktatómmal, hogy ő mikor ér rá, s akkor kiírnak. Az autósiskola gyakorlatilag 12000 Ft-ot vett el tőlem, s nem tudom bizonyítani, hisz a naptárba beírtak engem egy olyan időpontra, amiről én nem tudtam. Ezek után ajánlom mindenkinek, hogy bármit intéz náluk, legyen a zsebében egy bekapcsolt diktafon, hogyha esetleg meghazudtolnák, tudja bizonyítani.

3. A Budai Gábor nevű oktató, aki az első oktatóm volt egészen jófej, de üvöltözik, tehát aki ezt nem bírja, ne menjen hozzá. Nekem ez megnehezítette a tanulást.

4. A második oktatóm, Gombás András egy rosszindulatú, korlátolt görcs, aki gyakorlatilag a legtöbb pénzt szedte ki belőlem. Egy alkalom nála két órának számított, ugyanis összevonta (2x45 perc), s mindez 5400 Ft-ba került nála, miközben miután már régen túl voltam a 30 óra vezetésen, minden alkalommal levezettetett velem egy-két lassú kört a tanpályán, s sok perc ment el arra is, hogy álló kocsiban erőlködött velem, hogy „hogy szokás beülni az autóba”, vagy hogy „sebészi pontossággal” kell a slussz kulcsot elfordítani (mert megtudta, hogy az orvosira járok, így nyilván ezt a hasonlatot jobban értem), s nem úgy, ahogy én fordítottam el. Képtelen volt a kérdéseimre válaszolni. Szándékosan félreértette őket. Az első órán a tanpálya előtti parkolóban azt mondta, hogy a piros autó után balra. Balra elfordultam a piros autó után (így a piros autó mellé kerültem), majd automatikusan e bal kanyar után kanyarodtam volna jobbja, hisz arra volt a parkoló kijárata (gondoltam, hogy mivel az előző oktatómmal már órák óta kint vezettünk, arra indulunk, s a piros autó után balra kanyarodva is a kijárat felé kerültünk közelebb). Ekkor, amikor másodszorra már jobbra kanyarodtam volna, hirtelen fékezett, s mondta: „azt mondtam, hogy balra!”. S ekkor a tanpályára kanyarodtunk, ami ballra volt. Innentől kezdve nála gyakorlatilag minden óra első fele a tanpályán való kocsikázás volt, ahol megtanultam, hogy nem az első parkolóhelyre kell beállni, hanem a másodikra, mert az a feladat, vagy például amikor azt hittem, hogy más a feladat, megtudtam, hogy „hinni a templomban kell”, s más nagy okosságokat.

5. Az iskola vezetőjét megkérdeztem, hogy ha én az egyetemen tanultam elsősegélyt, s ez be van írva az indexembe is, az elfogadható-e elsősegély tanfolyamnak. A választ nem tudta biztosan, de rögtön jött a hasonlat, hogy „attól még, hogy általános iskolában tanultam angolt, még nincs nyelvvizsgám”. Mondtam neki, hogy ez nem teljesen ugyan az. S mondtam, hogy nálunk az egyetemen is előfordult, hogy valaki, aki korábban már részesült egy bizonyos oktatásban, felmentést kapott emiatt egy gyakorlat alól, de ezt nem is hagyta, hogy befejezzem. Közbevágott, hogy „jaj mit emlegeted itt az egyetemet”, „mit vágsz föl itt, hogy „jaj én tanult ember vagyok””. Mégis mit képzel? Ki vágott fel mire? Még azt sem említettem, hogy hova járok, mert a többi oktató hozzáállása alapján már tapasztaltam, hogy ők azt gondolják, hogy én emiatt biztosan többre tartom magam, mint ők, s emiatt igyekeztek mindig kötekedni („sebészi pontossággal”, „tudod, ahogy az egyetemen” stb.). Pedig ők kérdezték, hogy mivel foglalkozom, s hova járok. Mégis milyen alapon mondja, hogy felvágok? Kérdeztem tőle valamit, mert nem akartam fölöslegesen kifizetni és végigjárni egy elsősegély tanfolyamot, hisz a mentősök már részesítettek bennünket elsősegély oktatásban. Mégis hogy gondolta ezt? Vagy az egyetem szót sem említhetem? Mégis mindek nevezzem azt az intézmény, ha éppen arról van szó? Azt gondoltam, hogy ez egy teljesen hétköznapi dolog, amit meg lehet beszélni, de ő úgy gondolta, én csupán „felvágni” akarok. Mit képzel? Képtelenség partnerként kezelni az embert? Mindenképpen a földbe akarják döngölni az embert, mert attól félnek, különben én tenném ugyanezt? Csak a harcot ismerik? Csak abban vannak, hogy ki áll ki fölött? Nem ismerik a partnerséget? Az egyenrangú viszonyt? Miért kell állandóan görcsölni és harcolni velük?