Miért épült le Nagy-Britannia nagy múltú saját autóipara?

A brit autóipar ugye sok kicsi és pár nagy cégből állt - ezek a nagy cégek a hetvenes évekig szinte kizárólagosságot élveztek a piacon - nem is nagyon foglalkoztak sem a minőséggel, sem a vevői igényekkel. A konstrukciók elavultak voltak, a gyártás minősége megkérdőjelezhető, az autók eladása pedig nem nagyon adott okot az elégedettségre a vevők részéről azok alapján amiket olvastam.

Elég komolyan hiányzott az előrelátás és a piac ismerete is: amikor a japánok elkezdték gyártani a Datsun Z sportkocsikat (amiket a kategóriához képest vettek, mint a cukrot), az angolok akkor hagyták abba a 3 literes motorral szerelt Haeley-t, mondván nincs piaca a nagy motorral szerelt sportautóknak.

A gyárakban ment a túltermelés - manapság nem sok olyan autó készül, aminek nincs már meg előre a gazdája. Akkoriban a brit gyárakban 2 lehetőség volt: vagy rövidített munkaidőkben dolgoztak vagy sztrájkoltak.

És így sem nagyon fogytak a gépek: akkoriban (hetvenes évek eleje) a britek például ragaszkodtak még a dinamók beépítéséhez - a japánok már "rendes" (azaz megbízható, stabilan elektromos energiát előállító) generátorokat építettek a kocsijaikba.

Aztán a hetvenes években folytatódtak az ilyen technikai lemaradásban épült autók: ha megnézed a Top Geart, állandóan a Morris Marinával voltak elfoglalva - nem véletlenül. Az az autó rossz utakra készült (elől torziós rugós felfüggesztéssel, hátul laprugók+merev híd kombinációval), cserébe jó utakon nem volt olyan kellemes érzés vezetni - a brit úthálózat pedig egyre csak javult ezekben az években... És ugyanez elmondható több (azaz minden nagy számban gyártott) típusról, így nem csoda, hogy 1980 környékén a külföldiek, illetve főleg a japánok, betették a lábukat. Onnantól pedig nem volt megállás.

A britek nem bírtak lépést tartani a Hondával, a Forddal és az 1980 után a saját fejlesztések helyett Opel modellek gyártásába kezdő (GM tulajdonú) Vauxhall márkával.

A Morris/Austin/MG/Rover "csapat" (Leyland, később Rover Group) próbálkozott még az Ital, Montego, 1990 után pedig a 200/400/600 modellekkel, de kevés sikerrel.