Apám szerint a magyar emberek többsége kinézetre vásárol autót. Igaz ez?

Alapvetően igaz.

A magyarok legalább 3/4-e nem gondolkozik sem az igényein sem a költségein, hanem "meglátja és megveszi".

Tipikus példa rá a proligyerek, aki örökölt 1M-t a nagymama után aztán meglátja a széthajtott öreg A8-ast és az neki kell.... Persze az, hogy egy olaj és légszűrő kombót nem tud majd megvenni hozzá vagy egy garnitúra gumi 3 havi fizetése az nem érdekli.

Persze család nincs, sztrádán nem jár, sőt, hosszútávon sem, max. 2 km-re a tescoig (nem is tudna hosszútávon járni, benzinre sem futja), így semmi nem indokolja a hatalmas autót és a V6-os motort.

Ha ugyan ez a srác vett volna 700e-ért egy kis, gazdaságos autót akkor egyrészt maradt volna 300e-re a fenntartására, másrészt fenn tudná tartani hosszútávon a fizetéséből.

Jöhet a lepontozás, de én ennél tovább mennék!

A magyarok többsége nem is magának vesz autót, hanem a "szomszédnak"! Mert mit lát a sok nemnormális? Hú vazze, a szomszéd vett egy új Ignist, akkor én is veszek valami szebbet jobbat, még ha a család a küszöböt fogja rágni, akkor is.

A másik magyar hiba szerintem a "presztizs". Ki a tököm előtt akarja magát többnek mutatni, mint ami? Ennyi erővel mindenkinek legalább BMW X6-tal kellene járni.

Nem igaz, az emberek többsége még mindig BKV-val jár (ki feketén, ki bérlettel)

Évente ha 2x előfordul egy nagy bútor vagy háztartási gép vásárlása, azt hazaszállíttatják.

Költözéskor szintén fuvarozó vállalkozáshoz fordul egy átlag budapesti.

A belváros így is televan autókkal. 8:00 és 16:00 körüli csúcsidőkben pedig képtelenség autóval eljutni akárhova.

Nem csak a magyar emberek vesznek maguknak kinézetre autót, ez mindenhol így megy - máskülönben nem érné meg a gyártóknak drága designstúdiókkal leszerződni meg világszerte több formatervező részleget üzemeltetni. Persze ez nem csak az autókkal van így, bemégy a szupermarketbe, az ár után ott is a csomagolással lehet a legtöbb terméket eladni.

Az már más kérdés, hogy Magyarországon tényleg kicsit jobban benne van a dologban, hogy a szomszéd megnézze az autót és irigykedjen, még tőlünk nyugatabbra inkább az a lényeg, hogy nekem tetszen amit veszek.

Amikor megvettem életem első használt autóját, akkor nem volt különösebben elsődleges szempont, hogy hogy néz ki, hanem hogy megbízható legyen, és viszonylag "olcsó" a fenntartása, így jutottam hozzá egy régi Swift-hez, amivel teljesen meg voltam elégedve. Én mindig racionálisan vásárolok, sosem nullázom le a számlát, addig nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér, és ha ez "csak" egy Suzuki, akkor azzal is boldog vagyok, azt hogy mások (a szomszéd) mit gondol, pedig lesz*rom.

Másodszorra, amikor családdal mentem új autót vásárolni, akkor már több márkánál is jártunk, több szalont is körbejártunk. És az új autónál (ha már van az embernek pénze és megteheti, hogy válogasson) már megjelenik az a szempont is, hogy beleszeressek a formába, jó legyen a szín, stb.

De nem azért veszek autót, hogy a szomszédnak tetszen, vagy az enyém jobb, nagyobb legyen (ezt kikérem magamnak ezzel csak a sznob emberek foglalkoznak), sőt a Suzukival sem éreztem magam kevesebbnek magam a szomszédnál, pedig neki Jaguárja volt akkor.

Fogalmam sincs, más mit csinál. Nálunk a megbízhatóság, a fogyasztás és az ár számított... Meg az, hogy ne legyen nagyon ronda, a párom kapálózott a régi Swiftek ellen, így lett Yaris. Ilyen metálarany és kicsit törött, nem az az autószépség, de megütötte az alapszintet. A motorjaink sem a legszebbek, de azért nem is csúnyák (maximum horpadtak és karcosak itt-ott, de nem az a lényeg).

Nyilván valahol számít a kinézet, ez természetes emberi igény a legtöbbünknél. De nem az a legfontosabb. Akinek igen, az szerintem nem csinálja jól, de az ő élete.