Mit tegyek, ha félek a forgalomban vezetni? Tanuló vezető.

Muterom is ilyen volt,mert idegroncs fater kiakadt minden kis sz@ron...

Én tanítottam meg vezetni,mert ezt csak higgadt körülmények között lehet...

Azóta talán még nálam is jobban vezet:-)

a helyedben én nem görcsölnék ezen se,hogy pl jönnek mögöttem,

majd leelőznek,ha sietnek,

a vezetésbe meg úgy belejössz,mint kiskutya az ugatásba,

ha görcsölsz, azon nem lehet változtatni. abbahagyhatod a tanulást, majd akkor folytasd, amikor úgy érzed, szinte kívánod, mondhatni vágysz rá, hogy vezess... na akkor kell újból belevágni.

ha erőlteted, abból csak baj lesz, mert nagyon gyorsan történni fog valami, és azt nem fogod feldolgozni...az autóba úgy kell beülni, mintha otthon a foteledbe ülnél tv-t nézni...ha félsz(ami valljuk be, természetes)akkor hagyd a fenébe.

sokan vagyunk úgy, mint én is, hogy titokban elloptuk a motort, vagy titokban picit autóztunk a fater kocsijával amikor hosszabban távol voltak... felkuncsorogtunk az épp arra bóklászó traktorra, hadd nézelődjünk...aztán úgyis az lett belőle, hogy gyere öcsi, ülj ide, és lassan állj oda be....mire mentünk jogsiért, már érezte az oktató a benzinszagot a vérünkben...egyből át is mentem mindenből...jó nézegetni a jogsit, hogy televan...

ha jönnek mögöttem, akkor jönnek...majd elmegy...

Vegyél annyi órát amennyire szükséged van.

Amúgy meg nem mindenki tud megtanulni vezetni, van akinek nem megy, ezt el kell fogadni.

Ha beleölsz 200-300ezret akkor már csak-csak ragad rád vmi és átlöknek a vizsgán, de annak meg nem sok értelme van hogy bénázol az utakon.

még valamit... az nagyon sokat jelent, ha áll az udvaron, utcán, bárhol egy saját autód...akármilyen, csak autó formája legyen.. beülsz, rádiót hallgatsz, ott kávézol, ott eszed a reggelid, állandóan a visszapillantókat sasolod...

és álmodozol...meglátod, egyszer úgy szállsz ki, hogy egy mozgó járművet is el tudsz vezetni...

a gyerekeim is órákat ültek az autókban úgy, hogy még néha ott is szundítottak... aztán az egyik autóversenyző lett...

kétségtelen, hogy az oktatón áll, vagy bukik az egész...ha az idegesít, vagy Te őt, akkor annyi.

A bénaság tök relatív... Az elején mindenki az, csak kérdés minek kezeli az ember. Béna vagyok (áh biztos az is maradok), vagy kicsit ügyetlen vagyok még, de majd belejövök. :)

Tök bénának tartottam magam még és mögöttem ült Anyu, mellettem a párom. Párom megint felcseszett, mert beszólt valamit, pedig akkor már ezredszer kértem, hogy ne tegye. Kiabáltam vele, és tombolt bennem a düh. Csak rövid távon mentünk, de semmi gond nem volt tudtam figyelni az autóra a forgalomra. A lényeg,h Anyu a végén megjegyezte, hogy nahát én milyen nyugodtan vezetek és jól, hogy Apu, aki már 30 éve vezetett ilyen esetben már kapkodott, rángatta az autót stb. Ez nagyon jól esett, sokat lendített az önbizalmamon. Sokszor egy kívülálló objektívebben látja a teljesítményünket. Amíg az oktatód nem mondja, hogy reménytelen eset vagy, addig ne is gondolj rá, hogy az vagy.