Hétköznapi autóba milyen motorikus tuningok vannak?

Először is ott van a "sztrítrészerek" szentháromsága: a nyitott légszűrő, a sportkipufogó és a chiptuning. Egymást túllicitálva mesélnek fórumokon, weboldalakon arról, hogy mennyire meglódult tőle az autó, a gyári érték fele alatt gyorsul 100-ra és a fogyasztása is a háromnegyedére esett vissza.

Ezzel csak az a baj, hogy az ilyen beszámolók általában nem igazak. A nyitott légszűrő kicsit javít a motor rugalmasságán, jobban reagál a gázadásra az erőforrás és nagyobb a hangja. A sportkipufogó pár százalékot növelhet a teljesítményen, de az is inkább a hangot befolyásolja - bár ez hengerenkénti leömlős rendszer elég jó alapot ad a későbbi beavatkozásokhoz, csak az nem olcsó játék. A chiptuning meg csak turbós autóknál képes érdemben befolyásolni a motor működését, szívók esetén - főleg, ha a károsanyag-kibocsátási határértékeket is megpróbálják betartani - nem sokat ér.

Innen viszont tovább lehet lépni: lehet "grammolni" a dugattyúkat és hajtókarokat, lehet könnyíteni a főtengelyt és a lendkereket, le lehet cserélni könnyebb kivitelűre az ékszítárcsát. Ez már valóban érezhető javulással jár, a motor könnyebben pörög fel, jobban érzi magát nagy fordulaton, viszont alapjárat közelében csökken a nyomatéka.

A lóerők viszont csak akkor szabadulnak el igazán, ha a derék tulajdonos veszi a fáradságot a hengerfej átalakítására vagy átalakíttatására. A csatornák falait szépen el lehet simítani, el kell dolgozni az éles kanyarulatokat, be lehet szerelni egy "hegyesebb" vezérműtengelyt. Ehhez néha síkolni kell a hengerfejből, hogy kellően megnőjön a kompresszió (alacsony kompresszióviszonnyal nem működnek jól a nagy nyitási szögű, nagy összenyitású tengelyek) és a szeleprugókat is erősebbre kell cserélni. Sőt, van, hogy egy ilyen tengely már púpos, zsebes dugattyúkat igényel. Az erősebb motort már lehet, hogy nem tudja táplálni a gyári befecskendező, jönnek az eggyel nagyobb fúvókák, a nagyobb nyomású üzemanyagszivattyú és az ITB, ha van. Nagyjából eddig a szintig érdemes elmenni utcai autónál, ilyenkor a fogyasztás még emberi ésszel felfogható határokon belül van, a hajtásláncot sem tépi szét a nyomaték és nem kellemetlen a motorkarakterisztika. Bár mondjuk itt már szükségesek az erősebb motortartó bakok, a nagyobb nyomású olajszivattyú és a kicsit többet tudó hűtő, hogy ne főjön meg a motor.

Aztán innen felfelé is vannak még szintek: egészen extrém, 300 fok fölötti nyitású vezérműtengelyek 40-50 fokos összenyitással, kovácsolt dugattyúk és H-profilú hajtókarok, nagyobb szelepek belefaragása a hengerfejbe, 12 vagy afölötti kompresszió... Csak ezek már méregdrágák és utcára nincs is igazán értelmük. Csakúgy, mint a szívómotorok turbósításának, főleg akkor, ha nem magadnak, hobbiból csinálod.

A turbómotoroknál eleinte kicsit talán könnyebb a helyzet: a chiptuning többet jelent, mert kicsit elengedi a töltőnyomást, több üzemanyagot ad, aztán megy is az autó. Emellett pedig a "nagyobb turbó-nagyobb befecskendező-nagyobb intercooler" módszerrel elég sokáig fel lehet húzni a motort, viszont utána jóval drágább a különleges ötvözetű dugattyúkat, hajtókarokat, szelepeket és egyéb motoralkatrészeket beszerezni.