Nem tudom el képzelni hogyan birnak ilyen sokat a csapágyak, pl a kerékben? Az a titka hogy nincs lötyögés és kenés van neki?

úgy hogy nem súrlódnak egymáson az alkatrészei hanem gördülnek. Ráadásul eléggé kemény acélból is vannak, kenésük is van és a futófelületek kialakítása is megfelelő.

Ideális eset ugye 2 fém egymáson elmozdulásának ha közöttük van egy vékony réteg kenőanyag, így, mivel nem értnek egymáshoz nem kopnak. Persze valójában mindig érintkezik egy picit fém a fémmel is, ezért kopik szépen lassan.

De ha nem éri semmi szennyeződés akkor a benne lévő zsír nagyon sokáig megfelelően ken. De ha pl sok por éri akkor az élettartama drasztikusan csökken, hiszen a zsírba pl nagyon jól bele tud tapadni ami utána már nem ken hanem smirgliként működik.

Nagyjából ennyi. Meg persze a lötyögés is számít, mert ha lötyög akkor nem csak gördül hanem néha ütközik is. Ami ugyebár jelen esetben nem túl jó.

Elég régi technológia már ez. Nyilván a finomabb, jobb minőségű megmunkálás és a jobb kenőanyagok miatt az élettartamuk egyre jobb. De az alapelv ugyanaz.

Ami modern az a mágnescsapágy :) Ott már kopás sincs mivel tényleg nem érnek egymáshoz a darabok :)

Hát ahhoz szerintem ez a technológia még nem elég kiforrott :)

De egyszer csak eljön az is :)