Mi volt a legérdekesebb, legkomolyabb, legemlékezetesebb dolog, amit autózás közben átéltetek, illetve láttatok?

2+2 sáv, főútvonal, középen dupla záróvonal. Szélsőben 40 körül caplat egy ponyvás kisteher, én a belsőben, nem sokkal a hátsó kereke mögött.

Mindenféle köszönés, irányjelzés, egyéb nélkülegy pillanat alatt bevágódik a sávomba, nálam kis csikorgás. Visszatalál a sávjába, majd megismétli az egészet, de úgy, hogy 2/3 részben már a szembe sávba is átvágódik.

Szemben busz.

Az is csikorog.

Tag megint visszatalál a sávjába, ahonnan semmiféle forgalmi helyzet nem indokolta a hirtelen sávváltásait (előtte senki, biciklusta a közelben se, kátyú, fedlaphiányos csatorna nuku, stb.)

Lámpánál megálltunk, bekopogtam hozzá megérdeklődni, hogy mégis, hogyan tervezte ezt a merényletet? Ha meg akar ölni, akkor egyszerűbb ugyanis, ha egy sörétessel közvetlenül fejbe lő, úgy hatásosabb...

...hát elmagyarázta: sehogy nem képzelte, mivel "csak" a cigarettáját ejtette le, és utána hajolt. Kétszer. A busz azért feltűnt neki. Én egy 500-as túramotoron ültem.

Másik szitu: 2 sáv 3-ba nyílik: jobb megy egyenesen, középső egyenes _és_ balra kanyarodó, bal szélső pedig csak bal. Én a középsőben haladok, mivel balra lesz majd dolgom. Index kint, fordulnék. A tett halála az okos skodás, az én halálom viszont egy idióta bmv-s volt majdnem, aki úgy döntött, hogy a bal sávból az orrom előtt inkább átvonulna a jobb szélsőbe. Kanyar előtt ~4 méterrel. Szinte hiába is kockáztam a gumit, gyakorlatilag csak a szerencsén múlt, hogy _volt_ 10cm a segge és a kerekem között. Szintén motoron.

Nekem csak annyi volt, hogy olyan 7-8 éve télen ömlő hóesésben, kb 20-30 m-es látótáv mellett, -10 fokban, mikor az utat alig lehetett látni hogy merre megy és hol kezdődik a szántóföld, egy balos kanyarban kisodródtam. De szerencsére egy út széli hókupac megfogta az autót. Az autó jobb oldala kb 3-4 centire állt meg egy út széli villanyoszloptól.

Egy karcolás nélkül úsztam meg én is meg az autó is. De azért elég nagy volt az ijedtség.

Mikor meg tanultam vezetni, az oktatóm már nyugdíjas korú volt és olyan volt hogy elaludt mellettem. Ez még nem lett volna baj, csakhogy amikor álmából felriadt mindig nyomott egy padlóféket. Az nem volt kellemes. Soha nem tudhattam mikor csinálja megint. Körülöttem meg néztek, hogy most mi van, minek vészfékezek.