Budapesten mennyire lopják a veterán motorokat?

Napi használatra valami olyasmit keress aminek a fékei is jók. És üzembiztos, pl. nem fogja hetente megadni magát valami.

Milyen motor? Ha Pannonia, akkor szerintem felejtsd el. A hatvanas évek vége már a kisfékdobos időszak, azok a fékek a mai forgalomban szerintem kevesek. Meg persze a fogyasztás: az enyém bevágja az 5.5-6 litert ha húzom neki (esetenként többet is). Az autóm városban 5.5 litert eszik 100 km-re gázolajból..

Igazság szerint ha magyar 125-öst akarsz a hatvanas évekből, akkor meglehetősen szerény a kínálat. Konkrétan van a Danuvia és más talán nem.

Az sem rossz vonalú gép, de teljesítményben csodát ne várj, az is alapvetően az ötvenes években fejlesztett technikán alapul (125 ccm-ből annyit tud mint a mai 50-esek).

Fogyasztási adatokat nem nagyon tudok, ahogy azt sem hogy mennyire bírja a mai forgalmat. Az biztos hogy olcsóbb mint a Pannoniák és kevesebb benzinnel beéri.

De visszatérve az eredeti kérdéshez: amit el akar vinni a járműtolvaj, azt elviszi. Egy régi gépet talán nem annyira - szerencsére (kopp-kopp-kopp) még nem volt ilyen oldalról szerencsém se a motoros, se a veterános közösséghez - mert hamarabb beazonosítható, és ez a relatíve szűkebb közösség hamarabb megtalálja a szűk hazai piacon. Főleg ha az ember a saját kezével csinálja, akkor felismeri bármelyik nagyobb alkatrészt fotóról, élőben meg pláne.

Én mondjuk tudom hogy hol nem ragad a mágnes a motoromhoz, és hol látszik a sárhányó belsején a horpadás. A csíkozást meg főleg, mert kapkodva csináltam és jellegzetes hibák is kerültek bele, amiket egy vérprofi nem engedhet meg magának. :)

125-ös magyar motorból a '60-as években a Danuvia volt. Ha tényleg szeretnéd hétköznap használni, felejtsd el. Ahhoz túl gyenge, lassú, a fékjei már újkorában sem minősültek nagy számnak és a futóműve nem áll a helyzet magaslatán. De mindezeket feledteti a csodás megbízhatóság: a véletlenszerű gyertyaslussz mindennapos és bizony a Csepelhez képest alaposan "felhúzott", de nem sokban erősített motorblokk alkatrészei is szeretik itt-ott megadni magukat.

Ha motorra szeretnéd cserélni az autót, jobban jársz egy olcsó, négyütemű japán 125-össel. Az legalább megbízható, nem fog lerohadni, biztosan beindul, nem füstöl és nem is fogyaszt annyit, min a Danuvia.

Egyébként ha le van rohadva a Danuvia és jól láthatóan, masszív, nehezen elvágható lánncal, lakattal kötöd le, akkor talán nem lopják el. Nem éri meg. Mondjuk ez esetben lehet, hogy nem is nagyon működik. Ha szép motorról van szó, akkor előbb-utóbb el fogják kötni, mert abból lehet pénzt csinálni.

Egy kicsit naiv vagy. A magyar motorok már újként sem voltak a megbízhatóság szobrai. Igaz rájuk, amit a mozdonyvezetők mondtak a Szergejekről: "Csak egy kis baj volt velük, de az mindig". Egy-egy gyertyaslussz, lelazuló csavarok, zörgő alkatrészek, morgó fogaskerekek, kormolódó kipufogó, elmászó holtjátékok... Mikor mi.

Szóval ha még újak lennének, akkor sem lenne mellettük teljesen eseménytelen az életed. De a felújítás nem szokott mindig tökéletesen sikerülni. Nem lehet mindenből újat venni: a blokkfelek, főtengelyek, hengerek, vázak ugyanazok, mint amiket 40-50 éve gyártottak. És ha azóta a blokkfélben kiverődött a csapágyfészek, elhajlott a főtengely, teljesen szétkopott a henger, elgörbült a váz, akkor abból építkezel. Vagy felújítod, de ez nem sikerül mindig olyan minőségűre, mint a tömeggyártásban készült új alkatrész.

Az a baj a felújítással, hogy nem lehet sorozatban gyártani, mindenhez egyedi megoldás kell. Vagy évek alatt, sok újrapróbálkozás mellett rájössz magadtól, mit kell gyári formájában hagyni és mit kell módosítani, vagy megbízol vele valakit, aki ért hozzá. Egyik sem olcsó, mindkét esetben aránytalanul sokat lehet költeni még egy szem Danuviára is. Alkatrész pedig vagy van, vagy nincs, a fogyó-kopó darabok beszerzése sem mindig könnyű.

A konstrukciós hibáktól pedig a teljes felújítás sem mentesít. A gyorsan melegedő motor, a rettenetesen síró fogaskerekek, a minősíthetetlen, "biliacél" motoralkatrészek és a néhanapján önálló életet élő gyújtás a tökéletes felújítás után sem lesz jobb, mint újkorában. Ha zavar, akkor egyedileg kell kitalálnod mindenre a módosított megoldást, saját magadnak kell kigondolnod, hogy javítsd a hűtést, miből és hogyan gyárts fogaskerekeket a primerhajtáshoz és a váltóba, hogyan oldd meg, hogy ne hajoljon, törjön el minden lemezalkatrész rövid időn belül és melyik típus gyújtása illeszkedne a gyári helyére, amivel mondjuk nyári melegben is megbízhatóan ad szikrát a motor.

Hétköznapi használatra nem éri meg felújított veteránt tartani. Arra dögunalmas, érzelmeket nem keltő motor kell. Ha utálod a japánt, hát utáld, de akkor is jó választás valamelyik rém unalmas, mindenhol műanyag 125-ös "postásmotor" (mindet így hívják, ami kicsi és nem MZ vagy olasz kétütemű rakéta). De a Danuvia sajnos nem. Sőt, a Csepelek és D-Csepelek sem jók erre a célra. Be kell látni, hogy ezek a típusok már több, mint 40 évesek és mivel már újkorukban sem tartoztak az élvonalhoz még a KGST-n belül sem, ezért menthetetlenül kiöregedtek. Már csak hobbicélra jók.

Azért egy nagyon alapos és szakszerű felújítás egy megfelelő szintű üzembiztosságot adhat ezeknek a motoroknak. A múlt hétvége mindkét délutánját végigmotoroztam komolyabb technikai malőr nélkül, egyszer akadt meg az úszó valami rejtélyes okból, de sikerült 5 perc alatt helyrerakni, azóta megint jó. Mondjuk rugdostam egy darabig míg kiszellőzőtt a forgattyúsház.

Felújítás óta hengerfejet cseréltem, a karbit állítottam és az első villával szenvedtem ami nem akarta az igazságot. Ezek most már nagyjából jók, közben elmászott a gyújtásom; a km-órát pedig cserélnem kell, vagy legalábbis a rugóját kellene, mert a spiáter részét már kijavítottam.

Én is terveztem egy mindennapi használatú Pannonia csatasorba állítását, de szerintem sajnálnám. Valahogy túl nehézkes a forgalom mai ritmusához: olyan mértékű nyugalmat kíván pl. a váltó kezelése, amire reggel munkába menet én nem vagyok sajnos képes.

Jó kérdés, mi a megfelelő szintű üzembiztonság. Végigmotoroztál két délutánt, ez jó. De gondolom, nem rohantál sehová, nem volt ott az, hogy "8-ra be kell érnem, de még itt állok a dugóban" és hasonlók.

No és az a felakadt úszó sem sok. Két délutánnyi motorozás alatt egyszer... De ha ez reggel, munkába menet történik, esetleg onnan hazafelé, akkor már nagyon sok is lehet. Ha pedig azt vesszük, hogy mondjuk minden második nap akad egy apró hiba (ami mondjuk nem is számít olyan rossz aránynak a magyar motoroknál), akkor is arról van szó, hogy a derék tulajdonos a pokolba kívánja a gépet, mert minden második reggel félre kell állnia, hogy menet közben összerakjon rajta valamit.

Hobbicélra, kirándulása megfelelő lehet a Pannóniák, Danuviák üzemkészsége. Hétköznapra, munkába, boltba járni viszont már kevés, amit tudnak. Ott a "beindítom és megyek" az ideális, nem fér bele az, hogy hol ezt, hol azt kell rajta javítani.