A modern autóknál hogy van az megoldva, hogy bármilyen időjárásban pöccre indulnak és a motor nem köpi be a gyertyát?

Egyrészt nem indul mindegyik pöccre. A modern autók közül például sok nehezebben viseli a hideget, mint a régiek, mert rengeteg elektronikus egységet kell működtetniük, az akkumulátorok pedig még mindig eléggé gyengék hidegben.

A kérdésedre a kulcsszó a befecskendező. Ez egészen más dimenziókat nyit meg, mint amikben a karburátor működött. A karburátornak egy nagy problémája volt: csak akkor porlasztott, ha volt légáramlás benne. Vagyis ha állt a motor, tudtál dúsítani, mint az őrült, de nem sokat értél vele, mert nem jutott be a szívócsonkba. Mikor elkezdett tekerni az önindító, megindult a levegő a venturikban, porlasztott, lecsapódtak az üzemanyagcseppek a szívócsonkon, eljutott a kellő mennyiség a hengerig, aztán beröffent. Te meg közben kitépted az összes hajadat, annyi idő telt el. A befecskendező ezzel szemben indítás előtt feltölti magát az elektromos üzemanyag-szivattyúval (a főtengely nyugodtan állhat), dúsításra állít és az első főtengelyfordulattól nagy mennyiségben nyomja befelé a benzint, akkor is, ha a légsebesség kicsi. Így hamarabb kialakul a gyulladóképes keverék.

(régen pont erre szolgált a gázpedál "pumpálása": a gyorsítószivattyú lövöldözte befelé a benzint a szívócsonkba)

A gyertya beköpése is a rossz keverékhez köthető. Ha túl sok a benzin, egy idő után már nem fog begyulladni, kevés lesz neki a levegő. A befecskendezők viszont mára már annyira finoman dolgoznak, hogy ezt szinte teljesen el lehet kerülni, hiszen a lambdaszonda visszajelez nekik arról, milyen az égés a motorban. A karburátorok esetén ha dús volt a keverék, nem lehetett észrevenni, semmiféle visszacsatolás nem volt (na, jó, az utolsó karburátorokon már volt lambdaszabályzás). Így aztán a legtöbb üzemállapotban elkerülhető a felesleges túldúsítás.