Tudnátok mondani, 1-2 olyan típust amiről sok mindenkinek az él fejében, hogy az egy jó tartós konstrukció, de valójában még sem annyira, mint ahogy azt gondolják?

Az a baj, hogy sokszor a sofőrön múlik, azok pedig trehányak. Tehát kb. az összes dízel ide tartozhat, mert bár újonnan lehet nem voltak rosszak, emiatt sokan ajánlják őket (pl. VW 1.9, Fiat 1.9), de ha használtan vesz az ember egyet, akkor egy erős 90% az esélye, hogy egy szart fog venni. Mert hajtották őket hidegen városban, nem cseréltek időben olajat, meg ilyenek, és akkor lóg a turbó, kolompol a befecskendező, tele a DPF, stb. És rém könnyen millió fölé megy a javítás összege. És akkor ez utángyártott alkatrészekből, amik sosem lesznek olyan jók, mint a gyári, gyári alkatrészekkel meg duplázd meg az összeget.

#1 Ezzel amúgy nem azt akartam mondani, hogy a benzinesek kibírnak mindent és azokra mindez nem igaz, de egy dízel százszor kényesebb, mint egy mezei szívóbenzin.

Mivel az átlagember 15-20 éves autón gondolkodik, így típushiba már nem is létezik ebben a korban. Úgyhogy megveheted a 20 éves swiftet, ami legendás, ha szarrá van rohadva és lóg a bele, mert csak használták, karbantartás kimaradt. Aztán vehetsz egy nagypapi wagonrt, vagy citroen c3 és társait, amit alig használtak, vitték műszakira, ott rásózták az olajcserét az évi 1000 kmre is stb. és tökéletes állapotú az autó. 5-10 éves autónál meg ugye már ott van a sok környezetkímélés, úgyhogy az már alapból egy típushiba szerintem.

Az a baj hogy a fejekben még, már 20+ éves sztereotípiák élnek, közben meg az autók körülöttünk megöregedtek. El kell felejteni minden sztereotípiát, főleg azt hogy a mercik örök életűek, aha, igen, azok voltak a w124ig, majd jött a 90es években a vízbázisú baktériumos festék, a 2000es évek elején még már mind egy elektromos katyvasz vált, azóta meg, mint a legtöbb 2010 után gyártott autó, egy szétbonyolított problémahalmaz, amelyek, garancia időben még so-so jók, utána meg a világ összes pénzét el tudják vinni.