Az ilyen húszonéves pár tízezer km-t futott kocsikat honnan, kiktől szokták előhalászni többnyire?

Rokonok felteszik elhunyt ismerősük autóját, amikre rácuppannak a férgek/nepperek.

Vagy széthajtják őket, vagy már adják is tovább 3x áron.

Persze amikor odamennek pl az elhunyt lányához, találnak 50 ezer hibát az autón, amiért csak 50 ezret ér.

Majd felteszik hirdetni, hogy orvos tulajtól eladó, kevés km-rel....

Hozzám ha már jön valaki autót venni, és elkezd hibákat keresgélni, már mutatom neki a kaput, tőlem jöhet Portugáliából is, azt is lesz.rom.

És a rokonság kint, a kapu előtt várakozhat, 1 jöhet be.

Ha nem tetszik, viszlát.

Nálunk a családban egy évvel ezelőttig volt egy 2004-es Golf 5-ös, 50 ezer km alatt.

Nagypapám 68 éves korában újonnan vette, azért, mert az előző autójában nem volt klíma.

Végül az első pár évben még relatív többet használta, de aztán ahogy öregedett először csak a hosszabb utakat skippelte, aztán már épp csak városon belül használta, sok évig arra használta, hogy heti egyszer elgurult a Tescoba meg vissza. Aztán nem végül nem hosszabbították meg a jogsiját, de még utána is vagy két évig ott állt. Végül odaajándékozta egy friss jogsis rokongyereknek.

A másik egy 22 éves Suzuki Swift volt, amit kifejezetten második autónak vettünk, kisvárosba. Anyám járt vele dolgozni, bevásárolni, városon kívül alig volt. Arra ott volt a nagyobb/jobb autó. Aztán az utolsó kb 5 évben apám már nem vezetett egészségügyi okokból, ergo a swiftet kb semennyit nem használták. Volt benne a végén kb 70 ezer km.

Oké, egyik se német prémium. De ha gazdagabb lenne a családom valsz az lett volna.

Amikor autóvásárlásban segítek ismerősnek, barátnak, mindig azzal kezdem, hogy elsőre nézzük meg az autót, a tulajt pedig arra kérem, hogy mellőzze a mesét/legendát.

Ha tetszik az autó, utána beszélgethetünk, illendőségből meghallgathatunk 1-2 fantasztikusan érdekes családi visszaemlékezést.

Amúgy nekik lehet hogy jó a sztori, de neküknk nincs különösebb jelentősége, ahogy a "vidéki nyugdíjas tanárnő használta" vagy a "vizet-havat sosem látott második autónak tartottuk" jellegű minősítéseknek sem.

Ugyan így a "viszonylag kevés kilométer" is elhanyagolható, hiszen egy jól karbantartott 20-30 éves autónál 150-200ezer km reálisnak mondható, míg ugyan ebben a korban az 50ezer kimondottan gyanús is lehet.

Nálunk a szomszédban egy öreg néni meg a lánya lakik. A lánya is már olyan 50 körül lehet, a néni 70 körüli. Dolgozni nem járnak. (Nem tudom miből élnek, annyira nem vagyok velük szoros viszonyban hogy ezt firtassam, meg nem is nagyon érdekel.) Szinte egyszerre vettek maguknak két kisautót újonnan. Néha látom, hoyg kihozzák a kocsikat, de max egy fél óra és jönnek is vele vissza. Szerintem boltbe, vagy piacra járhatnak velük. A nénijét nemrég kiváncsiságból lekérdeztem. 4 éves korában az első műszakinál 3600 km-es(!!!) óráláás került rögzítére. Tehát nem megy vele egy évben 1000 km-t sem. A másik autóban sem lehet sokkal több.

Aztán a szüleimnek is volt Ladája a 70-es, 80-as években. De nem azért vették hogy napont az ország túlsó végébe autókázzanak. Akkoriban felénk nem is volt autópálya. Munkába busszal jártak városon belül. Mindig volt bérletük. A Lada meg hétvégékent volt elővéve telekre, kirándulni, meg néha a Balatonra járásra. Ekkor 20-30 éves tulajokról beszélünk. Ezt a Ladát pár éve örököltem meg. 43 évesen 68.000 km-rel.

Aztán most nekem is két autóm van. Az egyik a napi futkosós, a másikat meg csak hosszabb utakra veszem elő. Euro6-os dízel, újonnan vettem, nem ezt fogom városban kínozni. Már elmúlt 6 éves, most fogja az órája elérni a 60.000 km-t. Pont tegnapelőtt volt vele egy 1000 km-es utam. De sokszor 2-3 hetkre is csak egy helyben áll a garázsban.

Stb. Számtalan élethelyzet lehet, amiért egy kocsiba nem tolnak bele napi 100 km-eket. Lehet, hogy sokan sutkosnak manapság kocsival a megyében lévő falvatkból, aglomerizációbol a közeli nagyobb városba, megyeszékheyre és így minden nap belemegy az autóba az oda-vissza úttal 50-60-100 km. De ne általánosítsok ennyire, nem mindeni így használja a kocsit!

Pedig vannak ilyenek, csak nyilván ritka.

Pl. olyan idős emberek, akik tehetősebb nyugati országokban megvették nyugdíjból, aztán ahogy öregedtek, egyre kevesebbet használták, végül letették teljesen. De vannak olyanok is, akik alapvetően nem használják napi szinten az autót, de kell, mert van egy-egy olyan alkalmi esemény, amikor kell.

Mindkettőre tudok példát saját környezetemből is. Nyugdíjas fogorvosnak kellett a Passat, meg a C/E Merga, de Budapest frekventált részén max villamosozott, a kocsi állt a garázsban szinte mindig. Másik család, szintén Tömegközlekedett napi szinten, nekik azért kellett, hogy otthon álljon egy autó, mert kis túlzással évente kétszer elővették, amikor a hanyatló nyugatra szakadt rokonaikhoz kigurultak egy-egy hosszabb látogatásra.