Használtautót vettem. Az normális, hogy teljesen belé vagyok zúgva?
A helyzet "sajnos" komoly, hiába egy általános hétköznapi jármű, én már most érzem, hogy lesz valami. A tárgyakhoz való kötődés 14 évesen kezdődött. Barátnőm nincs.
Valakinek hasonló tapasztalat?
Hálás köszönet a válaszokért!
I'm In love With My Car.
/Queen/ 😁
Szerintem ha valaki szívből vesz autót, nem racionálisan döntve, az mindig valahol érzelmileg kötődik az autóhoz.
Ezt azok nem értik akik racionálisan vesznek autót.
Sokkal jobb mindig az ilyen választás, de soha sem érzelmi alapú, persze meg lehet magyarázni, keveset eszik, olcsó fenntartani, kevésbé lopják, millió ilyen okfejtést hallottam már, de egy olyan embert sem láttam még akik ilyen okból kifolyólag vettek autót és kötődtek volna hozzá.
Aki vesz valami totálisan logikátlan autót, vagy az aki nem feltétlenül olyat vesz, de a keretéhez mérten, vesz egy olyan autót amire vágyik, nah azok járnak pl autóstalálkozókra.
Valaki egyszer mondta nekem, hogy az szereti igazán az autóját, aki a parkolóban miközben távolodik tőle, még örömmel visszanéz rá.
Hülyeségnek tűnik, de én is megtapasztaltam ezt magamon.
Valamint az is valahol igaz, hogy aki csak vesz egy közlekedő edényt, az minden legkisebb nyűgét a kocsinak drámának, problémának éli vagy élheti meg.
Aki szereti az autóját, az általában rendben tartja, és annyira nem üti szíven még az sem, ha tényleg előjön egy komolyabb típushiba.
Szerencsére már kitaposták az ösvényt :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!