A hőskor autóversenyzői komolyabb szintet képviseltek mint a maiak?

Nagyon nehéz összehasonlítani, mivel totálisan mások voltak a "követelmények". Sok tekintetben sokkal nehezebb volt a régi autókat vezetni (nem volt leszorítóerő, szervó, stb, szóval mindent erőből kellett megoldani, ráadásul ezerszer nehezebb is volt kezelni az autókat, szóval fizikailag sokkal nagyobb erőfeszítést igényelt, azonban más okokból (pont a leszorítóerő miatt) a mai pilótáknak is az abszolút fizikai topon kell lenni, hogy kibírják 2 órán keresztül 60 fokban a folyamatos 3-5G-t. Teljesen másfajta fizikai erőnlét kell hozzá, de egyformán embert próbáló.

A másik meg az, hogy régen nem nagyon voltak megkötések a nevezéseket illetően. Tulajdonképpen bárki beülhetett egy futamra, aki rátette a kezét egy autóra, tehát azokban az időkben a versenyzők 95%-a nem profi autóversenyző volt, csak egy gazdag adrenalin-hajhász, tulajdonképpen az F1 sem volt különb mint ma például egy hobbi krosszmotoros, vagy ejtőernyős: nem kell hozzá szinte semmi, csak pénz és bátorság. Ez még nem olyan túl régen is így volt, még a 2000-es években sem sok megkötés volt a nevezéseket illetően. Persze ekkora már a csapatok elvártak valamennyi előképzést és tapasztalatot, de tehetséget már kevésbé, csak a pénz beszélt még akkortájt is és ez így is volt egészen a pontrendszer-alapú FIA licenszig, amit a 2010-es években vezettek be.

Tehát igen, bizonyos tekintetben magasabb volt a színvonal, de sok más tekintetben meg teljesen elképzelhetetlen, hogy a régi idők pilótái helyt tudnának állni egy mai autóban.

A régi autókat nehezebb volt jól és gyorsan vezetni, mint a maiakat. Nem volt ennyi vezetéstámogató rendszer, fizikálisan is nehezebb volt a vezetés.

Nincs szervokormány, nincs ABS, nincs szervofék, kuplungolni kell, nincs DSG vagy PDK, nincs kipörgésgátló. Ésígytovább.

Magam csak utcai sportautókat vezetek 1996 óta. Én is megtapasztaltam a változást. Ma sokkal könnyebb sokkal gyorsabban a határon autózni, mint 20-25 éve. Egykori farmotoros, kipörgésgátlóval nem felszerelt sportkocsim sokkal kiszámíthatatlanabbul dobta ki a seggét, mint a mai, 100 lóerővel erősebb, PASM-mel felszerelt példányom.

A mai versenyzőkkel sofőrökkel szemben nincs is annyi és olyan erős elvárás, mint régebben.

#5 ABS, fékrásegítés és TC most sincs. Csak úgy megjegyzem, amúgy egyetértek.

#2 Persze, átcsúszik, de azért manapság nagyon csúnyán eltúlozzuk azt, hogy mennyire "rosszak" a "rossz" pilóták. Pont az általam említett pontrendszer miatt LEHETETLEN a rossz pilótáknak bekerülni. Relatív sok pontra van szükség a szuperlicensz megszerzéséhez és annyi pontot kizárólag akkor lehet összeszedni, ha az előző években a kisebb szériákban legrosszabb esetben egy 3. helyet hozol. Ha meg a klasszikus Formula-ranglétrán kívülről jönnél, hát sok sikert, Indycarból még a bajnok Palou sem kap szuperlicenszet. Szóval igen, lehet itt nevetni a Mazepineken, Strollokon, Sargeant-eken, hogy bénák és csak a pénz miatt vannak itt, de ez egyáltalán nem igaz. Teljesítmény nélkül nem tudtak volna bekerülni, hiába a pénz. Őket hasonlítani egy Ide-hez, Yoong-hoz, Albers-hez, stb, nagyon meredek kijelentés. A legrosszabb mai pilóta is köröket ver még a 2000-es évek legrosszabbjaira is, főleg az 1990 előtti legrosszabbakra.

Tök jókat írtak az előttem hozzászólók, szóval nem ismételném meg újra.

Annyit tennék hozzá, hogy a telemetria, és az erre képzett versenymérnökök révén ma már jóval profibb szintre eljuthatnak a versenyzők, mint a régiek.

Tehát ha egy mai F1-es versenyző visszamehetne az időben 60 évet a mai tudásával, valószínűleg ott lenne a mezőny legelején, miután hozzászokott az autóhoz. Egyszerűen azért, mert sokkal több versenyóra van már benne akár csak a szimulátorozás által, tapasztaltabb lenne, a magasabbra fejlesztett versenyzői intelligenciájával tudná megverni a régieket. Jobban tisztában lenne az olyan dolgokkal, hogy fontosabb a tiszta kigyorsítás, mint hogy mennyire későn fékez, meg hasonlók.

Régen az egyik legnagyobb erény az volt, hogy ki mennyire bátor, és mennyire kész meghalni. Én a Ferrari könyvet olvasom most, ott is la van ez írva, hogy a 80-100 évvel ezelőtti nagyágyúk azok kb elmebetegek voltak. Jó részük nem is élt sokáig, de ez nem érdekelte őket. Akkoriban még egy többiekénél lassabb autóval is tudott valaki versenyt nyerni, ha kellően kockáztatta az életét. De ez csak azt mutatja, hogy mennyire nem volt még profi ez az egész.

Én pl. amatőr gokartversenyeken indultam pár évig szórakozásból. Ott ugye csak a végső köridőt láttuk, de csak utólag, még csak nem is közben. Tehát semmi külső visszajelzés, csak az ösztöneinkre hallgathattunk. Az pedig gyakran becsap. Konkrét sztori: "karrierem" elején indultam egy versenyen, ahol csak az óra ellen mentünk. 10 kör állt rendelkezésre, és csak a legjobb köridő számított a végén, az alapján rangsoroltak.

Egy haveromat megkértem, hogy figyelje az köridőimet, és a pálya széléről feltartott hüvelykujját mutassa, ha gyorsabb vagyok a legjobbnál, lefelé mutassa, ha lassabb. Róttam a köröket, ez az állat meg eltűnt, és nem mutatta, hogy mi van. Na mindegy, én mentem mint a barom, sírtak a gumik a kanyarokban, csúszkáltam, érzésre kihoztam a maximumot. (Akkor még nem tudtam, hogy ha egy gokart csúszkál, akkor már rég rossz.) Az utolsó előtti körben aztán felbukkant a haverom a megbeszélt helyen, és lefelé mutatott hüvelykujjal mutatta, hogy lassú vagyok. Ettől el is ment a kedvem, és az utolsó körben már nem nyomtam neki annyira, érzésre csak végiggurultam a pályán. Én lepődtem meg a legjobban, hogy az lett a leggyorsabb köröm, és tán második lettem így végül. Én úgy éreztem, hogy az a köröm volt a leglassabb, közben meg az volt a leggyorsabb. Utólag tudom, hogy miért, de egy Mille Miglia szintű versenyen szintén csak az ösztöneire hallgathatott a korabeli versenyző. Szóval ma már, amikor a versenymérnök valós időben mondja a pilótának, hogy "a csapattársad 10 méterrel korábban fékez a hármas kanyarban, és így gyorsabban tud kijönni belőle, próbáld meg te is", igencsak ki tudják hozni a maximumot az autókból. Ez az, ami régen nem volt meg, és az ezzel járó sok-sok extra tapasztalat.

WRC is for boys.

Group B was for men.

Ez a kis szlogen sokat elmond. A B csoportos rally világbajnokságban a '80-as években 500-600le-s autókkal versenyeztek. Rengeteg volt a baleset, haláleset a versenyzők és a nézők között is. Sokkal nehezebb volt vezetni ezeket az autókat, ráadásul ilyen iszonyatosan erősek voltak. Ehhez képest a mai WRC ha jól rémlik 380le-ben van maximalizálva (sokáig 300le volt).

Szóval a B-csoport valóban a férfiak sportja volt a mai WRC-hez képest. Nem is tudom mi lett volna, ha elindul az S-csoport, de azt még előtte betiltották, mikor meglátták milyen gépszörnyetegek készültek. A Toyota egy 750le-s 750kg-os autót épített, de betiltották az egész versenyt az elindulása előtt.

"A mai versenyzőkkel sofőrökkel szemben nincs is annyi és olyan erős elvárás, mint régebben."

Hogyne lenne. Manapság kis túlzással ha valamelyik versenyző egy kicsit rosszabbul alszik, másnap két tized lemaradás a csapattárshoz képest. Régen meg túlsúlyos, bagós, piás versenyzők is el tudtak érni sikereket.