Megérné, fel lehet-e felújítani ezt a BMW-t, és ha igen, mennyibe kerülne?

Hagyjuk már ezt a német prémium dolgot. Kb. lehetetlen fenntartani. Az amerikai pedig benzintemető. Ráadásul egy dolgot tudnak, egyenesen menni és slussz. Az első kanyarban lesodródik, ha nem taposol bele a fékbe. A német prémium se sokkal jobb, kivéve ha valami nagyon spéci, eleve sportosabb modell, de akkor meg a fent írt "kb. lehetetlen fenntartani"-ból ki lehet venni a kb.-t. Sőt, már megvenni is lehetetlen. :D

Vannak nagyon jó régi japán kocsik minden kategóriában. Prelude, Eclipse, Skyline. Ha nagyon prémiumra vágyik az ember, az MK3 Supra hozza azt, amit a kortárs európai GT autók, és manapság még megfizethetően meglehet venni.

Hát nem tudom, engem pont a japán feeling meg imádat nem fogott meg, számomra semmivel és semmiben sem nyújtanak többet mint bármelyik európai autó, pláne nem az amerikaiak. Nekem nem arra kell az autó hogy kanyarban lesodródás szélén használjam, egy vezeránt pedig pláne nem azért épít vagy tart fent valaki.

Csupán kíváncsiságból kérdeztem, hátva van 1-2 olyan típus amiről nem tudok és veteránként felmerülhet japán oldalról, de amiket soroltál nálam beletartoznak abba a kategóriába amit az előbb írtam. És ezt nem degradálónak szántam, egyszerűen nem látok bennük fantáziát, sem vezetési élményt. És egyébként egy Skyline semennyivel sem olcsóbb mint egy BMW, sőt. :D A 3-mas supra pedig teljesen amorf, úgy néz ki mint ha próbálták volna ráakasztani az olasz dizájnt egy Hondára csak közben felmosta volna a tervezőirodát egy cunami. :D

Még jó, hogy nem szántad degradálónak, miközben folyamatosan olyanokat írsz. :)

Nem nyújtanak többet, mint bármelyik európai vagy amerikai autó. Mások. Mint ahogy az amerikai is más. Mindegyiknek megvannak a jó és rossz tulajdonságai.

Nekem nagyon sokáig a Camaro volt a kedvenc autóm. Az álom pedig egy 67-69-es évjáratú, de beértem volna egy 70-es évekbelivel is. :) Persze esélytelen volt, hiszen ritka, drága, benzintemető, vezetési élményben pedig annyit tud, hogy viszonylag erős. Az is csak akkori mércével mérve. Ma már egy hétköznapi erősebb autó lehagyja.

Aztán amikor megengedhettem magamnak egy veterán autót, akkor már jobban a realitások talaján maradva nagyon akartam egy E30-as BMW-t. Nagyon tetszik, imádom a formáját. Ki is próbálhattam egy ismerős révén egy közepes állapotút, de még az is drága volt és sokat kellett volna rákölteni. Vehettem volna valami roncsot, de azt nagyon sokba került volna felújítani, a patika állapotúak pedig 5millánál kezdődtek abban az időben (12 éve).

Így még inkább a realitások talaján maradva elkezdtem japán autókat kipróbálni. Addig nem ismertem a 80-as, 90-es évek japán kocsijait, max. fényképről. És meglepődtem, hogy némelyiket mennyire összerakták és milyen jó vezetési élményt adnak, számomra nagyobbat, mint az addig kipróbált autók bármelyike. Ezért döntöttem végül japán kocsi mellett. Le lehet szólni, valóban hotwheels jellegű, de tegyük hozzá, hogy a kérdező által belinkelt '86-os 520i is eltörpül a mai autók mellett a méreteivel. Az általam kipróbált E30 BMW pl. hosszra nagyobb, mint a japán hotwheelsem (30 centivel), viszont keskenyebb.

Ráadásul az én veteránommal kanyarodni is lehet, nem fog lesodródni, szerpentinen vagy Kakucson kevés hasonló korú autó tudna a nyomában maradni.

Én nem írtam, hogy mindenben is jobbak. Te viszont leszóltad a japán kocsikat.

Én szeretem a régi BMW-ket. De ha valaki veteránozni akar, akkor a BMW nem a legjobb opció, hacsak nem gazdag. A realitás és az élmény sokkal inkább a japán autók felé hajtja a vizet.

Továbbra sem degradálásnak szántam, egyszerűen a formavilág miatt hoztam a hotwheels hasonlatot. A Supra viszont tényleg nem tetszik, ha degradáló volt az olasz hasonlat, akkor ez van, arra céloztam vele, hogy egyszerűen nem eltalált a forma, az európai piacon ezt a formatervet sokkal jobban elkészítették. De ugye az ízlés szubjektív, szóval itt be is zárhatjuk.

A műszaki tartalmat abszolút nem vitattam.

A másik, írtad hogy más. Két autó attól lesz más és különböző, hogy ebből az egyik ad jobbat, többet, abból pedig a másik. Azaz valamiben jobb a másiknál. De végül is ez is szubjektív. Illetve sem Suprát sem Skylinet nem vezettem még. Inkább a populárisabb Toyota és Honda nyújt referenciát, számomra. Ami nyilván nem kielégítő.

Az ár illetve a fogyasztás. Nem tudom ki hogy van vele, de a veterán autó restaurálás minden szempontból egy drága hobbi. Hogy most egy adott autóba 3 milliót vagy 4,3 milliót locsolsz, már oly mindegy. Úgy is előkeríted rá a pénzt, ha kell. A fogyasztás meg tényleg nem számít, egy veterán autóval eleve nem mész havi 2 ezer km-t, most hogy 20 ezerért tankolsz bele ha egy hétvégét kiviszed az autót, vagy 50-et, nem mindegy?

Viszont amit írtál az amerikairól, hogy erős és ennyit tud. Azt a 2-300 lóerőt 6-8 literes motorokból szedték ki. Mikor egy ekkora szívó motort megpöccintesz alapjáraton és érzed a kaszni billenésén a gázreakciót, na azt egy turbóval megnyomott 250 lovas 1,6 vagy 2.0 motor sosem fogja visszaadni. Plusz a hang. Ez éppen elég ahhoz, hogy merőben más legyen. :) De nyilván ez is szubjektív (mint minden egyébként :D), nem mindenkinek éri meg a 25 literes fogyasztás meg az a plusz 1-2 millió ft amit ezek az autók ebben a formában visszaadnak. De hogy ha olyan ritka típusban gondolkodunk japán oldalról mint a Supra vagy a Skyline, én azért az áron is vitatkoznék. Olyan lom állapotból kiindulva mint pl. ez a BMW a kérdésnél, azt sem úszod meg 4-5 millió alatt, de lehet hogy keveset mondtam.

És veled ellentétben (írtad hogy szereted a régi BMW-ket), én tényleg nem szeretem a japán autókat, meg úgy kompletten a japán autóipart, egyszerűen nem jön át. Nyilván ez meglátszik azon ahogy fogalmaztam. De nem volt célom lealacsonyítani, visszaolvasva lehet hogy sikerült.

Így van, az ízlés szubjektív. :)

Számomra pl. a két legszebb sportkocsi a Honda NSX (a bukólámpás) és a Toyota Supra MK3.

Szerintem ezen a formaterven nincs mit leszólni egyébként, és 5-6 évvel a Supra után a BMW-nek is volt hasonló formaterve, az E31.

[link]

[link]

Mindkettő szép, de ezek szerint számodra ez a BMW szintén amorf és csupán ráakasztottak egy olasz dizájnt. :)

A populáris Honda és Toyota típusokat azért nem összehasonlítható egy 520i-vel, de még hármas BMW-kkel sem. Más kategória. Az egyik prémium, a másik népautó. Ezeket a szintén populáris német modellekkel kell összehasonlítani, az Opellel és a VW-el. Ezt a hibát mindig elkövetik a német prémium pártiak. Hasonlót a hasonlóval kell. Arra ott a Lexus. De ez fordítva is igaz, egy Suprát nem lehet összehasonlítani egy sima BMW-vel, hanem a hasonló sportkocsival kell.

38 éves autómmal éves szinten megyek 15ezer km-t. Nem arra vettem, hogy garázsban álljon, nem is akkora értékű autó, hogy értelme lenne garázsban tartani és X év múlva eladni drágábban. Ki akarom élvezni. Szóval nekem számít a fogyasztás is. Persze azt is megértem, aki másképp csinálja és csak kiállításra viszi, ismerek ilyen embereket, Kispolskistól kezdve a Porschesig.

Igen, az izomautóknak megvan ez a pozitívuma. Nekem is tetszik. :) A Camaro most is a szívem csücske. :) De azért egy 5-7liter közötti autó tényleg benzintemető, ritkaság, elérhetetlen szinte, és a 2literes ecoboost motoros Mustang pedig nagy szám. :D

Illetve a hang. Ez is ízlés kérdése. Van, aki a V8-ra esküszik, mert a hang brutális. Van, akinek a Sor6 sima, halk hangja tetszik. Van, akinek pedig a Sor4 üvöltő hangja 7-8ezres fordulaton. Mindegyik izgalmas tud lenni.

MK3 Supra még nem szállt el árban. Lehet kapni 6000-10000 euró között.