Milyen autóid voltak eddig? Melyiket szeretted a legjobban, és miért?

Hát, nekem eddig két autóm volt.

Első autóm egy 1.4-es benzines Peugeot 306 volt. Ezt a szüleimtől örököltem (Ők vettek egy új autót). 14 évig volt a családban, soha sehol nem hagyott cserben, és a franciás sztereotípiák ellenére nagyon megbízható volt. Ezt kb 7-8 hónapig használtam, majd lecseréltem egy benzines 6 hengeres E46-os BMW-re. Mérföldekkel jobb autó, de persze a fenntartási költségei is magasabbak. Ez nem zavar, mivel többet is nyújt sokkal.

Összességében mind a kettőt nagyon szeretem, de a BMW-t használom.

Megvan még a Peugeot is, forgalomból kivonva pihen egy garázsban, nincs szívünk eladni :(

- 1978 Lada 2101. Öregebb, mint én voltam. Nem én vettem, családtagomé volt. Tulajdonképpen ezen tanultam meg vezetni, alap dolgokat szerelgetni gyerekként faterom mellett. Tavaly megörököltem. Fájt érte a szívem, de el kellett adnom. Harmadik autót nem volt kapacitásom semmilyen szempontból fenntartani. És ma már egyáltalán nem a legjobb napi használatú autónak.

-2005 Opel Astra H 1.7 CDTI. 2012-ben vettem, mert a lakóhelyemtől 220 km-re kaptam munkát. Ingázni tömegközlekedéssel meg egy kínzás volt. Tulajdonképpen ez volt a legelső saját autóm. Nagyon jól felszerelve, makulátlan állapotban első tulajtól került hozzám. Fedélzeti navigációtól kezdve a kanyarkövető bixenon fényszórón át, az adaptív sport futóműig, gyéri radarokig, félbőr ülésfűtéses belsőig gyárilag minden benne volt. 11 éves használom, nagyon sok km-t beleőpakoltam, de út szélén soha nem hagyott. Ma is megvan második autóként. A fenntartása nem egy horror összeg, nem adnám el, tőlem csak a bontóba megy.

-2018 Opel Astra K BiTurbo Innovation. A H Astrában már sok volt a km és öregedett is. A hosszú utakra kellett egy fiatalabb autó. A H Astrával jó tapasztalatom volt, ezért maradtam ennél a márkánál. Ezt újonnan rendeltem. Ez az első 0 km-esen vett autóm. Felszereltségben sem szerettem volna visszalépést. Erősebb motor, led-mátrix fényszórók, önparkoló, tolatókamera, elül-hátul automata ülésfűtés, elektromos napfénytető, stb... Kevésbé volt jó vétel. Garanciaidő alatt elég sok probléma volt vele. Szerencsére amíg sokszor napokra szervizben volt, ott volt a jó öreg H Astra is mellette. Persze szép meg új autó, meg erősebb, kényelmes, de valahogy nem az igazi... Ha valamelyiket el kellene adnom, nem vágnám rá, hogy az öreg, idén 18 éves kocsi menne.

Nagyjából ennyi. Saját autóimból ennyi volt. Cégesekből használtam nagyon sokat. Opeleket, Skodákat, Citroeneket, Fordokat... de azokat nem sorolom a saját autóim közé. Műszaki gond ezekkel is volt, de nem én szervizeltettem őket.

Hát, 1995-től kezdve, erősen már a kotla kategória mind:

Zsiguli 1200(1974-es), Golf 1, Polski Fiat 125, Renault 5, Renault 9, Audi 100, Ford Orion, Opel Kadett, Astra f/g, Renault clio/thalia, peugeot 205, 405, Fiat tipo, de szerintem a felét kihagytam, meg egy típusból volt 5 is.

Sosem ráérő szerelő ismerősömnek köszönhetően már inkább én javítottam mindet.

A CR dízeleknél már megállt a tudomány.

új Skoda, új Szwift,új WagonR,új Ignis, és most új Szwift...a Skodát kivéve mind automata váltós...a suzukik bizonyították, hogy lehet hibátlan, strapabíró autót készíteni.

A Skodát sem kellett szervizbe vinni.

Toyota Carina II (1989 évjárat) igazi Japán szedán a 80-as évekből. Karburátoros, 16 szelepes 1.6 benzin motor. Tágas, jó vezetni, és elég jól ment. Azt a közvetlen gázreakciót azóta egyik autóm sem tudja. A műszaki hibák nem voltak jellemzőek, de alap kivitel volt, még kormány szervó sem volt benne.

Toyota Corolla "békalámpás" 1998 évjárat. 1.4 benzin. Szerelni ezt sem kellett. Volt benne klíma, ABS stb. Gyengébb volt mint a Carina, de jobb volt a futóműve, gyorsabban lehetett vele kanyarodni. Praktikus ferdehátú, nagyon jól pakolható, nagy csomagtartóval. Nekem a formája is tetszett, tudom, ezzel nem sokan vannak így :)

A család miatt váltottam Toyota Avensis Verso 2.0 benzin -re (2004) jelenleg is ezt használom. Egy kicsit sokat fogyaszt (átlag 10 l/10km) de cserébe hatalmas, és elég erős. 7 teljes ülés, óriási, és magas raktér. Teljes felszereltség, pl. motoros, dupla tető ablak, külön klíma a hátsó utasoknak a tetőbe építve, mint egy buszban (gyorsan, és huzt mentesen hűt). Tolató kamera, DVD navigáció (!) ez utóbbi ma már inkább múzeumba való, de teszi a dolgát, ahogy az egész autó, az összes extrájával.

A Rover 75-öt megértem. Az volt nekem is és én is imádtam. Szidják az emberek mert nagyon kevés a hozzáértő szerelő és ez már akkor is így volt mikor nekem volt 2008-tól 2016-ig, pedig amúgy nem annyira sok nyűgjük van, ami van az mind megoldható értő kezekben. Valahogy az az autó tudja azt a fölényes csendet, azt a vonulást, amit magasabb kategóriájú autók tudtak csak abban az időben és szerintem ma is. V6-tal főleg, nekem is az volt.

Szóval elárultam, nekem is a Rover volt az egyik kedvencem, a "nagytesója" mellett. Időrendi sorrendben ilyenek voltak:

Renault 5 1.4, első autóm volt, szerettem mint mindenki az első autóját de sok volt a baj vele, többször is az út szélén ragadtam vele, nem volt már fiatal.

Peugeot 406 3.0 V6, olyan fantáziátlan volt belül, de nagyon kényelmes és sötétkékben elegáns is.

Rover 75 2.5 V6, az enyém is sok extrás szedán volt. Egy barátom akkor autókereskedéssel foglalkozott és náluk ültem bele egy ilyenbe először. Megvett kilóra egyből a kinézetével, azzal a valódi bőrrel és anyaghasználattal amihez köze sem volt az amúgy majdnem full extrás bőrös 406-nak. Nem azt vettem meg, mert nem volt annyira jól extrázott és dízelmotoros volt (és még így is ilyen hatása volt), hanem külföldről egy kevesebbet futott nagyon szépet magánkézből.

BMW 530i F11, kinőttük a Rovert ahogy bővült a család. Eleinte a Rovert nem is adtam még el, de aztán annyira nem használtam hogy inkább továbbadtam egy fanatikusnak. Szerettem ezt a BMW-t, de nem nagyon volt olyan hogy épp semmi baja ne legyen, akármennyire is apróságok, akkor is idegesítően gyakran ment el benne valami. Ezért eladtam.

És innentől jött a két autós felállás, mert akármennyire is ellenezte a párom, nekem csakazértis kellett valami angol benzin- és pénztemető a Rover után, viszont családi autóra is szükség volt, ő meg nem volt hajlandó a kis Minijét egyterűre cserélni.

Úgyhogy azóta van egy X350-es Jaguar XJ8 nagyon kevés kilométerrel ami csak nagyon lassan növekszik mert nem sokat megyek vele (de amennyit igen, azt nagy örömmel :-)), imádom, de a Rovert is legalább ennyire imádtam, azzal kevesebb gond volt.

Mellé pedig egy VW Touranunk van, ami egy egyterű. Nagy, praktikus, ennyi.