Érdemes tovább csinálnom a jogosítványt?

Pszichológushallgatóként meg egy szorongó lány barátjaként az a véleményem, hogy a szüleid nem ismernek elég jól és nem tudják kezelni a helyzetet megfelelően.

Több mindentől függ, hogy érdemes-e folytatnod. Egyrészt akkor érdemes csak folytatnod, ha 1) szeretnéd 2) kell neked a jogsi, vagy legalábbis most úgy érzed, hasznos volna a következő 2 évben 3) tudsz találni egy értelmes oktatót.

A 3. pont a legnehezebb talán, viszonylag ritkák. Olyan kéne neked, akivel jól együtt tudsz működni. Azaz nem ordibál, nem helyez felesleges nyomást rád, de közben hatékonyan és türelmesen tanít.

Ha a 3 pont közül mondjuk az első kettőre az a válasz, hogy nem, akkor esetleg tényleg érdemes most abbahagyni, hiszen főleg felesleges stressz.

Nekem olyan oktatóm volt, aki míg vezettem, intézte az ügyeit telefonon, ipadan. Ha nem volt ügye, akkor csak telefonált a haverjaival. Majd a vezetés utolsó 1 órájában végig ordított velem, hogy én soha nem fogom megszerezni a jogsit mert totál béna, lúzer, ostoba liba vagyok. Én amikor mentem vezetni, olyan ideges voltam, hogy hánytam, kivert a víz, és nem akatam menni. Minden vezetésnél ez volt. Ott telt be a pohár amikor ordíbálás közben jó erősen a karomba csípett, ordítba a szokásos szöveget. Na akkor félre álltam ahol szabályosan lehet, majd kiadtam magamból mindent. Ordítottam vele, hogy nem a neje, a nője vagy az anyja vagyok, hogy így beszéljen velem. Egyenlőre még én fizetek neki, és ezért nem tűrőm tovább ezt a viselkedést. Most mondja meg, hogy tudok vezetni annyira, hogy vizsgázhassak, ha nem akkor nem raboljuk egymás idejét. Ha viszont továbbra is az oktatóm akar maradni, akkor ez volt az utolsó, hogy belémcsípett, ordíbált. Ledöbbent az okató. Majd jött azzal, hogy ne vegyem a szívemre, nem személyes. Minden diákjával ordít, mert szerintük akit így aláznak, az tuti sofőr lesz később. Na erre mondtam, hogy akkor változtasson a taktikáján, mert ezzel csak azt érik el, hogy mindenki félni fog a volán mögött. Közöltem, hogy legközelebb simám pofán csapon, és ne vegye személyesnek, de én meg úgy gondolom, hogy aki pofont kap, az később normális lesz. Onnantól kezdve egy szót sem szólt. Amikor menni kellett, csak annyit mondott, hogy menj ide- oda... majd közölte egy nap, hogy "holnap vizsga". de semmit nem mondott. Ennek 4 éve. De azóta is ha úgy kell kocsiban ülnöm, hogy rajtam kívül valaki más is van a kocsiban, akkor sík ideg vagyok, kiver a víz, és nem merek vezetni. Maximum egy 10 perces munkahelyi útra megyek kocsival, nagyon nem is vezetek. Amnúgy elsőre hiba nélkül sikerült a vizsgám.

Én ma úgy vagyok vele, hogy csak akkor érdemes a jogosítványt megszerezni, ha az ember szeret is vezetni. Mert annak nem sok értelme van, hogy időnként elvezet az ember 50 métert, de az autópályára, vagy egy városi forgalomba nem mer kimenni.

Szerintem téged a szüleid kicsinálnak teljesen,ettől lettél szorongós,depressziós,önbizalom hiányos.

Először ezt a kapcsolatot kell rendbe tenni,vagy valami megoldást találni rá,hogy javuljon ez az állapotod.

Addig ne a jogosítványon gondolkozz,a vezetés "veszélyes üzem",amit idegesen,szorongva nem lehet csinálni,mert így nagyon veszélyes mindenkire nézve!

Nem tudnál elmenni esetleg állami pszichológushoz?

Én is így csináltam egyetemi éveim elején.