Kamionsofőrök, szeretitek a munkátokat, szívvel-lélekkel csináljátok 10-15 év múltán is?
A kérdésem a kamionosokhoz szól, közülük is ahhoz a réteghez, akik nem kényszerpályaként választották a szakmát, hanem akár régi álmuk volt, vagy később kezdték, de imádják.
Mik a tapasztalaitok, esetleg megbántátok, hogy fiatalként nem tanultatok tovább, hanem az álmok után mentetek?
Idővel megkopott a lelkesedés, vagy ma sem tudnátok otthagyni?
Lehetőleg írjátok meg azt is, hogy mennyi ideje vagytok a szakmában + belföldön, vagy nemzetköziben dolgoztok.
Senki nem tudja most megmondani, hogy 10-15 év múlva mi lesz.
Több olyan kamionost ismerek, aki a család miatt váltott, vagy csinálta ugyan tovább, de már csak a pénz miatt.
Azok vannak kevesebben, akik évtizedeken keresztül élvezik a kamionos életet, de arra is van példa.
A munkahely, a munkaadó, a főnök se mindegy, ritka az a kamionos, aki egyetlen munkahelyen kitart évtizedekig.
Kezdőként oda ment, ahol kapott munkát, de ha volt jobb, stabilnak tűnő lehetőség, váltott.
Amíg egyedül vagy, egyszerűbb a vándor élet. Családos emberként jönnek a bonyodalmak.
Látszik a színvonal, az 1. válasz miért lett lepontozva?
Nem én írtam azt.
a kamionsofőr mindenhol más életet él. Itt jellemző, hogy nem beszél nyelvet, pont ezért nehezen boldogul. Oroszországban is más, amerikában is,ausztráliában meg pláne.
Én is csináltam, két nyelv simán ment, egy konyhanyelvi szinten..nem is volt sehol problémám. A nagy ellenfél a határon várakozni napokat, vagy a lerakó/vám nem fogad..
Imádtam a déli országokat, de mivel volt, ahová nem mentem, ezért kirúgtak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!