Valaki sajnálja rajtam kívül amikor szétszedik az autókat?

Én azt sajnálom, amikor valami jó állapotú, megvigyázott szocialista autót (Trabant, Wartburg, Polski, stb.), vagy egyéb régi ritkaságot adnak le a bontóba, jellemzően olyan okok miatt, hogy nem becsülik fel, hogy már értéke van, vagy az örökösöknek nincs kedve hirdetni, megunták, stb. Szerencsére az ilyen egyre ritkább.

Azok a típusok, amik napi szinten mennek bontóba (régi Swiftek, F-Astrák, B-Corsák, Skoda Feliciák stb.), azok nyilván azért kerülnek oda, mert 0-ra íródott az értékük az állapotuknál fogva. Azokat szerintem senki nem sajnálja...

Én is a ritkább, régebbi autókat sajnálom jobban. Főleg amin látom hogy nem sok baja van.

Nemrég láttam egy patika állapotú Polskit az itteni bontóban. Papírok leadva, vázszám kivágva. Ez már ottmarad.

A bontókban mindig az jut eszembe,hogy 20-30 éve valakik ezekre a kocsikra éveket spóroltak, és milyen boldogak lehettek, amikor hazavitték a szalonból. Most meg kerekek nélkül ott pusztulnak el a földön. Szomorú.

Az kerül bontóba, amit már nem lehet gazdaságosan javítani.

Ez csak egy rózsaszín ábrándos elképzelés: "Kis hiba miatt is megbontsak mint hogy új életet adnának nekik"

Nem, nem kis hiba miatt, hanem minden nap tojik egy apróságot, amire költeni kell, és már többet kell szerelni, mint amennyit használni lehet. Olcsóbb venni egy fiatalabbat, mint üzemben tartani egy feneketlen pénznyelő sz_pórollert.

Aki meg a "ritkaságokat" siratja, annak javaslom Csikós Zsolt előadását a veteránozás árnyoldalairól. Veteránozni csak hobbiból és mellényzsebből fizetve szabad. Spórolva, családtól megvonva az árát nem.

https://www.youtube.com/watch?v=pK3xDfMcbTw

Előzőből kifelejtettem: "amin látod, hogy nem sok baja van"

Persze hogy látod. Mint ahogy látta a sok szerencsétlen is, aki belevágott, és a gatyája ráment. Nem látod, semmit sem látsz, a kasztniba, futóműbe, motorba nem látsz bele.

Látom, igen.

Eddig kèt autó lett a bontó elől megmentve a kezeim által.

Az egyik azóta már 5 éve megy, hálás kis szerkezet.

Nem mondom hogy hibátlanul telt az 5 év, mert hazudnék. Ha a kopó dolgokat nem nézzük, akkor volt egy rugótörése, 2x megdöglött a leállítómágnese, na meg kellett rá egy küszöb, meg pár folt a padlólemezre.

Most hátul a kerékjárat kezd eldurranni. Tavaszig kibírja.

A másikat a pénztelenség szülte. (Ezt magamnak nem csináltam volna meg, ahhoz túl sok baja volt látszólag is és egy kicsit sem különleges autó.) Ez 5-6 évig állt egy barátom szüleinél. A barátomnak kellett egy autó 200 ezer körül. Amiket ennyiért árultak akkor a környéken, azokra nyugodtan rá lehetett volna költeni a vételárát azonnal. Végül a szülei autóját megcsináltam baráti alapon ingyen. A pénze így alkatrészekre ment el, de lett egy autója ami elsőre átment a műszakin. A pénzéből így jött ki a legjobban. Ez is lassan 2 éve megy.

Én magamnak megcsinálok mindent, így azért másabb a helyzet.

Meg tudom érteni ha valaki pl. a 200 ezres autóját leadja a bontóba, mert 300 ezret mondott a javításra a sokadik szerelő is.

Csak az én szemszögemből ez pár nap munka meg mondjuk 70 ezer Forint a példánál maradva. A munkaórákat nem számolom, mert ez az én kreténségem hogy szeretek nem működő dolgokat működésre bírni.

(Csikós az hihetetlen hogy beszopja mindig. Bírom a fickót, de néha nem értem hogy mit miért csinál. Például a családi örökség Mercire is talán már a harmadik adagolót teszik fel. Tekergetik fülre, ahelyett hogy elvinné egy adagolóshoz. Amit meg magának is meg tudna javítani, mert a videókról az jön le hogy azért tud szerelni egy bizonyos szinten, azt meg elviszi javíttatni. Ja amúgy igen, a hobbi az legyen hobbi. Ne azért éljen a család zsíroskenyéren, mert egy 50 éves vasdarabot az ember fel akar támasztani. Igaza van teljesen.)