Miért érzem máshogy a sebességet?

1. kérdésre a válasz az, hogy a városban sokkal sűrűbben vannak a felezővonal felfestései, illetve a perifériádban sokkal több álló / lassan mozgó tárgy van (házak, gyalogosok, többi autó), és azokhoz viszonyítva nagyon gyorsan mész, míg az autópályán hosszú, elnyújtott felezővonal van, ami azt az illúziót kelti, mintha lassabban mennél, és a többi autóhoz viszonyított sebességed sem nagy. (Magyarul: városban 100 nál gyorsan jönnek a csíkok, és elhagysz minden autót, autópályán lassabban jönnek a csíkok, és téged hagynak el az autók)

2. kérdésre pedig az, hogy egy régi autó sokkal nyersebb, hirtelen jön meg a nyomaték, kevésbé jó a zajszigetelés, illetve valószínűleg az autó úttartása sem olyan, mint egy fiatalabb társáé, ennek az összessége adja azt, hogy egy suzukival 130-nál, üvöltő motor és szélzaj, és a stabilitás hiánya miatt úgy érzed, hogy száguldasz, míg egy jó hangszigetelésű, stabilabb, akár kevesebbet forgó, jobb úttartású fiatal autónál ezt nem érzed. A “száguldás” érzetét pont a tökéletlenség adja, sokkal simább a haladás egy modernebb, vagy felsőbb kategóriás autóval, mint egy öregebb, esetleg alacsony kategóriásnál.

A kategóriát azért írtam bele, mert amit írtál, hogy öregebb - fiatalabb autó, az csak azonos típusú autóra igaz, de egy fiatal suzukinál egy 15 éves bmw-ben is kevésbé érzed a sebességet, mert a bmw már 15 éve is bonyolultabb, keményebb, stabilabb futóművet rakott az autóiba, mint egy új suzuki.

És ne essék félreértés, nem negatívumként írtam ezt a suzukira, de egy újonnan 15 milliós autó, még ha 15 éves is, az akkori csúcs technikát kapta minden tekintetben, egy új suzuki pedig a mostani technika alját képviseli, ami még mindig rosszabb, mint amit 15 éve a mérnökök, költségeket nem számolva tökéletesre terveztek, míg a suzukinál az egyszerüség volt a cél, és az olcsó legyártás, pont ezért volt az 4 millió újonnan, a bmw meg 15.

Persze ez meg is mutatkozik, egy 15 éves bmw fenntartása még mindig drágább, mint egy új suzukié.

Illetve a másik dolog, a “kiugrik a szívemre” reagálva, a régi autóknál nem tudtak olyan modern, komfortos, finoman kapcsolható váltót készíteni, és nem is volt cél, hogy ne érezd azt a bizonyos hátbarúgást, amiről szó van, nyers technika, ez ilyen. A modern autóknál viszont elmentek a komfort felé, hogy te az autóban ülve minnél kevesebbet érezz a rúgásból, inkább a szép, egyenletes gyorsulásra fókuszálnak, mert a legtöbb ember nem vágyik rá, hogy minden gyorsítás darabos legyen, persze sokan, mint én is, ezt szeretik. Az én 16 éves 184 lóerős autóm ÉRZETRE sokkal jobban húz, mint egy ismerősöm 10 éves 204 lóerős autója, de közben gyorsulásban mégis odaver vele, hiszen ott az volt a cél, hogy minél lineárisabb legyen a gyorsulás, minden tartományban kb ugyanúgy húzzon, ezzel elérve jobb teljesítményt, mint az enyém, ami nyomatékcsúcson nagyon nagyot húz, viszont alatta és felette szinte semmit.

Kis tartományban leadott, hirtelen megjövő erő jobb gyorsulás érzetet ad annál, mintha végig jól húzna.

A sebességérzet tényleg nagyban függ az autótól. Volt két 1.4-es Astránk (F, G) is, azért azokban érezni lehetett a sebességet, de nem volt gáz még a 130 sem. Na aztán volt egy BMW E36 316i (tehát 1.6-os) Compact. Mikor nálunk volt, 17 éves volt, meg amúgy sem egy nagy szám autó, de 100-nál olyan érzés volt utazni benne, mint az Astrákban 70-nél.

Na a BMW összetört, ezért egy rövid ideig Opel Corsa 1.2i…45 lóerő, 24 eves volt akkor (1993)..egyszer mentünk vele 110-120 körül, az halálfélelem volt. Eleve jóval hangosabb volt, ami sokat számít, meg nyilván a futómű és egyéb alkatrészek sem olyanok.

Aztán jött az újabb meglepetés: Mazda 6 (első széria) 2.0 dízel (121LE). Ergo nem egy erős, nem egy luxus autó, de ebben kb. 170-nél érezted azt, mint egy Astrában 120-nál, a 190 pedig még egy kényelmes utazótempó volt benne. Hasonlóan a szintén 2018-2019 körül nálunk levő Ford Focus MK1-hez (1.8 dízel) és Volvo V50-hez (1.6D).