Kezdőmotornak melyiket? Egy 35 éves és világ életében nyugodt férinak. Fényképek alább! Tisztában vagyok vele, hogy egyik se kezdőknek lett tervezve és gyártva, de merem remélni, hogy egy mindig is defenzíven vezető, felnőtt férfi óvatosabban kezd...

2 baj van...

Egy defenzíven vezető, nyugodt férfinak mi a fenének kell egy 1200/1300 köbcentis BMW egyrészt.

Másrészt: egy ekkora motor nagyon sok lesz pl a Kawa Z750 után, legalább a 600-750 lépcsőt meg kellene tartanod szerintem, mert ok, hogy nyugodt vagy, de egy 1000+-os motorral NEM LEHET lassan menni. Plusz friss jogsival egy sor4 japán 400-ast sem fogsz tudni kimotorozni...

Így én egyiket sem mondanám, de ha már mindenképp ezek közül kell, akkor tuti a K1300 mellett döntenék.

Ezt ne vedd támadásnak, nekem igazából mindegy mit veszel.

Ez egy tündérmesés álmodozás, egy olyantól, akinek fingja sincs a motorokhoz... Ebben a katgóriában nincs kezdő motor.

Érdekesség képp a K1200 380kg, a két középső meg 250kg, egyszer megpróbálhatnál egy 250-es MZ-t oldalra billenetni a maga 150kg-os súlyával, meglepődve tapasztalnád, hogy kigúvad a szemed olyan súlya van. Azt már le se írnám, hogy az MZ a maga 21 lóerejével sem ad már biztonságérzetet, amikor gyorsul.

Ugye ezek volnának azok a kimaradt lépcsők, amik ismeretében nem tennél fel ilyen kérdést.

Egyébként ha régi motort választasz, akkor 400-as bőven elég, azok 65-70 lóerősek (ZXR/FZR/CBR) brutál ahogy mennek.

Az újabb 400-asok (390 Duke/ Ninja 400/ Z400) mind A2-esek, kvázi 50 lóerő alattiak, azoktól lehet fentebb menni, pl a Z650-es Kawa 68 lóerő, de sokkal erősebb fixen nem kell.

/Bocsánat én Kawasaki b*zi vagyok, őket ismerem.. Többi márkának is vannak ugyanilyen kategóriás gépei!/

De a választás továbbra is rajtad áll, ismerek olyat aki kapásból 1000-es sportgéppel kezdte, és még él!

Leírom az én véleményemet, hátha meg tudom jól fogalmazni a dolgokat :)

Az általad linkelt motorok közül egyiket sem tudnám nyugodt lelkiismerettel ajánlani. Sajnos motornál nem csak az számít, mennyire vagy higgadt, defenzív. Rengeteg minden múlik a súlyon illetve nyomatékon. Az általad linkelt motorok közül talán csak a k1300-nak van kipörgésgátlója. Egy ilyesmk motornál gyakran 1-1 mm gázon múlik, hogy elesel-e vagy sem. Kanyarból kijőve, lámpától elindulva, eszméletlen érzékenyek ezek a gázkarok (itt most főleg azokról beszélek, amelyekben nincs semmi segédelektronika, márpedig 3 millió ft alatt ebben a kategóriában ilyet nemigen találsz). Amennyire tekered a gázt, annyira pörög a hátsó kerék. Pont nem izgatja a motort, hogy épp mennyi tapadás van. Ehhez kell egy izommemória (ha hangszeren játszol, akkor tudod, mire gondolok), ami csak fokozatosan alakul ki, valamint kell egy tapasztalat. Közben számtalanszor fogsz hibázni, ez garantált. És ezeknél a hibázásoknál nem mindegy, hogy épp milyen motoron ülsz, mert míg egy kisebb motornál(500-700 cc) lehet picit megpörög a hátulja, addig ezek a nagyobbak már rég tiltásig megcsúsznak és a padlón fekszel. Ugyanígy izommemória kell a fékekhez is. Arról nem is beszélve, hogy egy vészfékezős kitérő manőver az egyik legösszetettebb dolog, pedig az egyik legfontosabb, itt rengeteget számít a tömege a motornak (tehetetlenség a tömegtől függ), ezt már Newton is megmondta volna, ha lett volna akkoriban K1300 :) Ugyanígy a kuplungkezelés is ide tartozik, ez is olyan, hogy ezeknél a motoroonál ha egy picit véletlenül kicsúszik a kezedből, miközben nagyobb gázt adsz, vagy nem jól engeded fel, máris hanyatt vág mindenféle kérdés nélkül, ha jó a tapadás. Ha rossz, akkor meg kipörög a kerék és azért esel el.

Visszatérve kicsit korábbra, a higgadt vezetés egy jó dolog, de motorozás többtényezős. Egyrészt van az útstratégia, aminek egyik része a defenzív vezetés, de még pár hasonló dolog is tartozik ide, illetve a másik része a motorkezelési készség. Az előbbire mindig szükséged van, az utóbbira általában akkor, ha az előbbit elbambultad, vagy elrontottad.

Sajnos hiába vagy defenzív (mellesleg kezdőként nem feltétlenül tudod, hogy kell defenzívnek lenni), motoron még ilyen esetben is kb 1-2000 km-enként kerülsz olyan helyzetbe, ahol neked kell hárítanod, és itt jön képbe az előbb említett motorozási készség. Míg egy könnyebb, gyengébb motorral viszonylag hamar megbarátkozol, hamar magabiztosságot kölcsönöz, hamar csipegeted fel a motorkezelés csínját-bínját, addig egy ilyen 250+ kilós, 100+ lóerős motorral kezdve valószínűleg folyamatosan benned lenne egy aggódás, egy görcsös érzés, SOKKAL lassabban fejlődnél, mert egyszerűen nem tudod, hol a saját meg a motor határa, nem mernél a közelébe se menni, vagy ha igen, ott lenne az esés, mert ez a határ útközben meg a viszonyoktól függően hol fentebb van, hol lentebb. Ha hirtelen lentebb jön, korrigálnod kell, amit tapasztalat nélkül nem tudsz (remélem érthető egy kicsit ez az elvont kép). Fogalmad se lesz, hol van hozzád képest pillanatnyilag ez a határ, amit nem kéne átlépni. Ugyanide tartozik az is, hogy például a gumik tapadása is folyamatosan változik, ezt fékezés közben le kell tudni követni, főleg ha nincs ABS. Van egy csomó alap dolog, amit nem ilyen motorral kell megtanulni, mert ezek a motorok nem arra vannak, hogy tanítsanak, hanem hogy már gyakorlott emberek használják őket. Nem a "vezető ellen dolgoznak", ezek gépek, azt teszik, amit a kezelőszervekkel "mondanak" nekik. Egy kezdőben nincs meg az a finom izommemória, ami biztonsághoz kell. Arról nem is beszélve, hogy egy kitérőmanőver szintén sokkal könnyebb valami kisebb tömegű géppel, de akár alacsony sebességre is igaz ez. A kicsi motorommal (140 kg) akár 2-3-4 másodpercre is meg tudok állni anélkül, hogy le kelljen raknom az egyik lábam, a nagyobbal (240) meg max 1-1,5. Amint egy ici-picit elkezd dőlni, azonnal meg kell fogni álló helyzetnél, különben feldől. Ez akkor is előjön, ha mondjuk lassan mész és a béna kuplungkezelésed miatt egy kanyarban lefullad. Nekem megvan az a fajta rutinom, hogy még ha ez elő is fordul, reflexből húzom be a kuplungot és azonnal rakom le a lábam, ha ez kevés lenne. Ezt egy kezdő nme fogja tudni, és ha így lefullad, akkor max a lábát próbálja meg lerakni, de egy döntött 260 kilós motort, amiről hirtelen elfogyott a kifele ható erő nem fog megtartani senki, max egy erőember. Nem fog eszébe jutni egy zöldfülűnek, hogy kuplungot húzzon azonnal, hogy a maradék mozgással még egyenesbe vegye a motort, hanem el fog dőlni. Ha meg lábbal meg akarja tartani, akkor szinte garantált valami sérülés esélye. Meghúzódott hátizom, de akár törött boka is, ha meg nincs védőfelszerelés, még esetleg egy jó kis másodfokú égés a kipufogótól, ha ott van elvezetve.

És még tengernyi ilyet, meg ehhez hasonlót tudnék írni szemléltetésként.

Illetve 1 főre, túrázgatásra, ingázásra ezek annyira feleslegesek, mint egy 300 ezer forintos ipari porszívó egy 30 négyzetméteres galériázott garzonlakásba.

De hogy valami haszna is legyen a válaszomnak... Miután nem akarsz több motort venni lehetőleg (habár ezeket használtan ugyanolyan áron tudnáf eladni), ezért ajánlok néhány motort, amivel tudsz kezdeni és talán nem esel el. De akkor valóban menj el minél gyakrabban vezetéstechnikai képzésre. Évente legalább kétszer. Én is úgy csináltam anno, mindig valami hasznosat tanultam, mindig rájöttem, hogy nem tudok motorozni, hiába vagyok folyamatosan egyre jobb, hiába képzem magam aktívan.

Suzuki DL650, Kawasaki Versys 650.

Ezem mindketten olyanok, hogy full kezdőként talán nem ölnek meg és talán elég hamar megtanulsz velük motorozni, még lehetőleg azelőtt, hogy szükséged lenne a megszerzett tudásra. Viszont cserébe amíg nem akarsz állandóan utassal túrázni, addig BŐVEN elég az erejük. Ezek közül a Kawasaki a könnyebb, ami nem utolsó szempont. Talán a DL650 az unikornisabb, azzal tudsz ingázbi, sporttúrázni, túrázni, földutazni. Mindent is tud. A Kawasaki sportosabb egy fokkal, de hasonló. A baj az, hogy annak a Venn-diagramnak hajszálvékony a metszete, aminek az egyik halmaza "kezdőnek megfelelő motor", a masik halmaza meg "olyan motor, amit nem kell lecserélni később". Itt hadd jegyezzem meg, hogy 1 millió emberből, aki motorozni kezd, 2 db ember találja meg egyből azt a motort, amivel 20 év után is motorozni akar. Szinte mindenki az első 1-2 motort arra használja, hogy kitalálja, mi tetszik neki, mit akar egy motortól, mire akarja használni stb. A szerencsésebbek kettőt (vagy hármat) vesznek később, mikor rájönnek, hogy igazából mindenre IS akarnak motort használni.

Az általad utoljára említett motorok (g310, versys 300 stb) mind tök jó motorok, de az már valószínűleg az a kategória, amin megtanulni nagyon élvezetes, de hosszabb túrákra később nem ideálisak, főleg ha autópályán is használnád. Persze van, aki bőven elvan egy ilyennel és sose vesz erősebbet, meg van olyan is, aki öregebb, bölcsebb korára (amikor már az ízületek, izmok nem a régiek🙂) visszatér ezekhez. Mert ezek is tudnak szinte mindent, amit a nagyobb testvéreik amúgy. Viszont egy kis motorból nagyon gyakran sokkal több élvezetet lehet kivenni. Én pl a kicsit sokkal jobban élvezem a városban, mint a nagyot. Könnyű, fürge, fordulékony, játékos. Míg a nagy az nehéz, komoly, figyelni kell a csuklómra, figyelni kell a súlypontomra, egyensúlyozásra, mindenre. A kicsinél ha ferdén állok meg, vagy hirtelen állok meg döntött helyzetben, nincs semmi: lerakom a lábam és kész. A nagynál legalább pár pillanattal előre el kell terveznem minden mozzanatot, persze ez reflexszerű, de attól még fárasztóbb.

Ha eddig eljutottál, akkor itt megjegyzem, hogy ha bp népliget környékén jársz, előre megbeszélt időpontban nagyon szívesen megengedem, hogy felülj mindkét motoromra, csak hogy érezd a súlykülönbséget, laikusként már ez is meglepő tud lenni, nem gondol bele az ember előre.