A viszkós difiben nem Newtoni folyadék van? Elsőkerekes autóba be lehet építeni?

A viszkókuplungban nem-newtoni folyadék van, amelynek a viszkozitása a nyírási sebességtől nagy mértékben függ. Nem tudom a lötty pontos összetételét, de valamikor úgy tanultam, hogy szilikonbázisú lével töltik meg. Kukoricakeményítővel nem fog működni: értem én, hogy olcsó, viszont a viszkókuplungban a folyadék a nyírás miatt erősen felmelegszik. A kukoricakeményítős létyó ilyenkor rá is sül a fémtárcsákra, aztán onnantól kezdve a zárás rendben van, de oldani aligha fog a tengelykapcsoló.

Elsőkerekes autóban nem célszerű használni. A viszkókuplungot összkerekes hajtásláncban szokták használni központi differenciálmű helyett, arra igazán jó - feltéve, hogy nem kemény terepen küzd vele a felhasználó. Itt ugyanis az üzemidő nagy részében kicsi a két tengely közti fordulatszám-különbség, nem zár a tengelykapcsoló. Ha mégis összezár, egy idő után kiegyenlítődnek a fordulatszámok és újra nyithat. Elsőkerekes autóban a differenciálműbe építve viszont lesznek gondok. Egyrészt nem tudom, hogy fér el. A bolygóműbe kellene beépíteni úgy, hogy mindkét féltengelyhez kapcsolódjon, de el legyen szigetelve a differenciálmű olajterétől, mert különben nem dolgozik a folyadék benne. Igen, tudom, a lamellás sperrdiffinél is megoldják, de ott a lamellák ázhatnak az olajban, nem árt nekik. A másik probléma az, hogy a viszkó minden egyes kanyarban megpróbálna összezárni, akkor is, ha nem pörög ki az ívbelső kerék. Minden kanyarnál fellép a fordulatszám-különbség, nyírja a folyadékot, próbál összezárni, aztán ha sikerül neki, meglepődsz, miért esik le az ívről az autó.

Hogy miért fárad el a folyadék? Azért, mert semmi sem örök életű. A folyadék minden záráskor felmelegszik (a nyírás tudja fűteni rendesen), a sokszori hőkezeléstől pedig a molekulák szerkezete megváltozik. Egy-egy felmelegedés és lehűlés után nem lesz teljesen ugyanaz a molekulaszerkezet, ez a motorolajoknál is tapasztalható. Mindig van némi károsodás, ez pedig idővel összeadódik és végül már nem olyan a kezdeti viszkozitás vagy a viszkozitás felfutása, mint volt. Illetve a lamellák kopnak és a szemcséik megjelennek a lében. Kevésbé intenzív a kopás, mint a lamellás sperrdiffi esetében, mert nem súrlódnak egymáson, de a folyadék által közvetített zárás is fogyasztja őket.