Kinek mi a kedvenc kocsimárkája és miért?

A Fordnak a '70-es, '80-as évekbeli korszaka tetszik, szinte az összes típust elfogadnám ebből az időszakból kezdve a piskóta Escort-októl, a sportos Capri-kon át, egészen a konzervatív Taunus-okig és a retrofuturisztikus Sierrák-ig.

Vennék-e ilyeneket? Hát persze, hogy vennék. Pontosabban már vettem is 18 évesen, mely egy 3 ajtós, '86-os Ford Escort, díszmatricával az oldalán a kilincsek magasságában, antracit-szürke lökhárítókkal, kék utastérrel, szóval egy korhűen restaurált kisautó. A futóműve az egyetlen, amihez nem nyúltunk még. Szeretném, ha az életemben több ilyesmi kaliberű autó megfordulna a kezemben, mert nagyon tetszik ez a korszaka a Fordnak. Amiket lehetőleg ilyesmi állapotúra hozok rendbe. A későbbi Fordok már annyira nem érdekelnek, de azért onnan is tudnék típusokat mondani, amiket elvinnék legalább egy körre. Addig is íme egy kép az előbb említett autóról:

[link]

20/F

Olcsóbb kategóriában a hyundai.

Tetszik több modellje is, ár érték arányban nagyon jók szerintem, minőségre felér egy középkategóriához is a beltere, például BMW.

Cserébe sokkal megbízhatóbb, és gyárt sportosabb modelleket is, pl i30N.

Középkategória tetejéből a mercedes. Ültem mostanság több újabb típusban is és valami eszméletlen minőséget képvisel, szerintem az audi-bmw-mercedes trióból messze ők a legjobbak. Mondom ezt úgy, hogy bmw tulajdonos vagyok, de a következő autóm biztosan mercedes lesz!

Felső kategóriából a porsche.

Őrült áron megy, de cserébe belekőthetetlen az összes modellje, minden téren. Mellette tartósak és talán a legmegbízhatóbb autó a felső osztályban.

E felett nem tudok nyilatkozni sajnos, de egy ferrarit nagyon vezetnék egyszer, márcsak a történelme miatt is birtokolnám szinte bármelyik típusát.

Nekem régebben az Opel volt a kedvencem. Pont azért mert annak ellenére, hogy divat volt már régebben is szidni, nekem minden paraméterében megfelelt. Annak ellenére hogy sok a fapados, ex-céges alapmodell, lehet olyanokat is venni, amiben tényleg minden földi jó benne van mint egy kategóriákkal drágább autóban. Viszont kívülről ez nem feltétlenül látszik, mert kívülről semmi kirívó nincs rajta. Pont ezért tetszett. Menetdinamikai szempontból is mindenki csak legyint, hogy áh, ez egy gyenge 60 lóerős 8 szelepes 1.4-es fostalicska. De amikor adalépsz a 280 lóerős OPC-nek és úgy fordulsz be az adaptív felfüggesztéssel, mintha sínen húznák az autót, akkor meg leesnek az állak. :D Az tény, hogy az utcán futó Opelek 90%-a nem ilyen. Pont ezért tetszik.

De az Opelek mostani minősége, sőt, nagyjából a 2000-es évek után egy ipari hulladék. Ekkorra értettem meg, miért fikázzák sokan. Mostani Opelt biztosan nem vennék.

Most a Mazdák tetszenek egyre jobban. Mind dizájnra, mind technikai tartalomra.

Old-timert, veterán autót nem vennék. Van a családban egy 43 éves autó. Ez az ilyen irányú vágyaimat bőven kielégíti. Nem vágyok rá, hogy nekem is legyen egy hasonló. Nincs időm, türelmem, pénzem komolyan foglalkozni vele. Olcsón összetákolni szükségmegoldásképp pedig vétek az ilyen autókat. Emellett az autókban szeretem az új megoldásikat, technikát, kütyüket az autókban. Én olyan csodabogár vagyok, hogy a turbótól, kettős tömegűtől sem rettegek az autóban.

Az én kedvenc autómárkám a PORSCHE.

De nem a Cayenne, Macan, Panamera, hanem a sportautók.

Miért? A vezess.hu-n már 2004ben megjelent egy cikk rólam és az autóbolondériámról.

[link]

"Gyermekkoromban nem voltam olyan autómániás, mint a többi osztálytársam, akik kenték vágták a márkákat, típusokat. Más hobbik jobban lekötöttek, még cikizőim is akadtak, hogy nem érdekelnek az autók. Aztán egy beszélgetés az egyik “autóguru” osztálytárssal 1991-92 körül, amikor feltűnt az utcán egy fekete autó, amire rámutatva azt mondtam a havernak: na látod, ezt bevállalnám.

Egy fekete 911-es Porsche volt, az akkori aktuális, 964 típus. Szerelem volt első látásra, persze nem sokat tudtam arról, hogy mi az a Porsche 911, a sportautózás legendája. Elkezdtem kutatni a témában, és kiderült, hogy nem éppen a legolcsóbb kategóriát tűztem ki célul az autózás világában.

Ahogy jobban megismertem a márkát, eljutottam a 924-esig, melyet sokan szidnak ugyan, de nekem akkor ez jelentette a beteljesült álmot, mert ki lehetett fizetni és mégis a nagy Porsche nevet viseli. Ekkorra már 1996-ot írtak."

Szóval 96-ban lett egy 924, majd 1997-2003-ig egy 944S2, ez a maga 1100kilójával és 211 lóerejével a kilencvenes években, 7 éves autóként igencsak egy csoda volt. Igaz, akkor egy kisebb panellakás árába került.

Aztán 2003-ban meglett a nagy csoda, a léghűtéses 911-es. Hú gyerekek, de imádtam. Farmotor, boxer, csupa erő, nyersesség, fapad, ezt még VEZETNI TUDNI kellett. Istenem, ma is belelúdbőrzök, ha felidézem magamban a kis fekete békámat.

Az ezredfordulón nagyszabású Porsche találkozókat szerveztem pár hasonló "hülye" haverommal, ebből nőtte ki magát a Front Engined Porsche Club.

2007-8 körül pedig megalapítottuk a Porsche Club Pannonia-t, ahol első ízben engemet választottak meg elnöknek. Ez hatalmas megtiszteltetés volt. A mai napig is jó kapcsolatot ápolok az egykori márkatársakkal.

[link]

Sajnos a Vaálságh (így gúnyoltam a válság szót) utolért és hülye fejjel eladtam az amúgy 1991-es klasszikust. Ma 4x-esét érné, ha meglenne. Látom, mivé lettek a klasszik Porsche árak.

2010-2013 között volt egy Boxsterem. Ez teljesítményben visszalépés volt, de középmotor, piros szín, nyitott, kétüléses mivolta igazi élményautóvá tette. Olyan kanyarsebességeket lehetett vele elérni a középmotor miatt, hogy az már a fizika meghazudtolásának tűnt.

Ezt is sajnos menesztenem kellett anyagiak miatt, de utána meg egy 124-es Mercedes-Benz E200 Cabrio-m volt hosszú évekig. Az is egy igazi "youngtimer" autó, baromi ritka, szembe sosem jött, egyszer-egyszer láttam csak másikat az utcákon. Jártam vele Merci talikra.

A jelen: most csak átlagautóm van, tervben van megint egy Stuttgartcímeres sportautó beszerzése, mindenképpen boxermotorral, vagy hátul vagy középen.

Pl a modernebb sportkocsik közül a Caymant nagyon sokra tartom. Merev, zárt kupé, középmotorral, boxerhanggal. Igazi kis élménybomba.

Hogy vennék-e oldtimert? Igen. Második, vagy inkább harmadik autónak.

Most egy 10-20 év közötti modern klasszikust akarok venni, ami állapotát és felszereltségét tekintve alkalmas a használatra, de hosszútávon egy 911 G Serie, vagy akár a régi orroskból egy szép 928 jó választás lenne. De nem nyúzni. Nem is évi egyszer indítani, de nem mindennaposan nyúzni.

A klasszikus autóknak van valami olyan varázsa, ami a mai "fogyasztoid, cseréld-dobd el-vegyél újat" feelingen túlmutat. Egy stílus, egy egyéniség, egy olyan sárm, amit semmilyen mai nullkilométeres autó nem tud. Mondjuk engem nem is lehet megrészegíteni ezekkel a kütyümániás, de roppant múlandó dolgokkal (az órámn is egy mechanikus IWC zsebóraszerkezet 1911-ből, karórává átépítve - maga a csoda), és így vagyok az autózással. Nagyon nagy tiszteletet érzek a mechanika, az analóg megbízhatóság és a klasszikus elvek iránt. Nem vagyok maradi, sőt, sok dologban igencsak haladó vagyok, de ez az idézet a kedvencem:

„Egy garázs Porsche 911 nélkül olyan, mint egy sivár, üres lyuk!” – Walter Röhrl