Volt hogy, megbántátok, hogy hitelre vettetek autó, és inkább járnátok régi de saját autóval?

Nekem egy 20 éves autóm van. Nem vennék fel hitelt. Főleg amilyen romhalmaz szarokat gyártanak manapság.

Igaz én nő vagyok, lehet a férfiaknak ez fontos, de nekem nem.

Mi vettunk autot hitelre 3 eve, van meg 2 evunk es ki lesz fizetve.

Utana a masik autot csereljuk le es az is valoszinuleg hitelre lesz.

Nem bantuk meg hogy hitelre van. Fiatal autot vettunk, nincs semmi baja, jol felszerelt, megbizhato. Kifoghatsz egy idosebb, olcsobb autot amire aztan sokat kell kolteni.

Ha veszel egy oreg autot akkor mennyi ido mire talalsz egy autot ami megfelel arban, allapota is jo, jol felszerelt es nem is kell orakat utazni hogy megnezzed. Arrol nem beszelve hogy hanyszor vernek at embereket hasznalt autokkal.

En hitelre csak uj vagy nagyon fiatal, keveset futott 1-2 eves autot vennek. A szalonba olyat valasztasz ami tetszik szinben, motor, felszereltseg es 0kmes, tehat nincs az hogy elotted mar valaki kitaposta a belet de olajat meg soha nem cserelt.

Ne ertsetek felre, nem azt mondom hogy a hasznalt auto szar mert a masodik autonk 12 eves volt mikor megvettuk es nem bantuk meg.

Az ujabbik autonkat tudjuk meg hasznalni hosszu evekig miutan lejar a hitel. Keveset futott autorol van szo ami ritkasagszamba megy a hasznaltauto piacon, kicsi az eselye hogy talalnank meg egy ilyen autot normalis aron.

Sok ido mire osszesporolod egy auto arat. 1 ev sporolas nem veszes de ha uj autorol van szo akkor sok-sok evig sporolhatnal.

Akkor erdemes hitelre venni ha hosszu tavra tervezel az autoval es uj vagy fiatal autot veszel.

Gyerekek, ha nem untatlak benneteket, leírnám a saját történetemet.

Én egész életemben, szinte mindíg, mindent hitelre vásároltam.

(A sok rossz tulajdonságom közül az egyik, hogy várni nagyon utálok, ahogy a mondás tartja "Adj Uram Teremtőm, de mindjárt... ")

Szóval jó pár évvel ezelőtt, amikor kezdtek ezek a városi terepjárók, SUV-ok elterjedni, én is szerettem volna venni magamnak egyet, mert tetszenek nagyon.

Pénzem persze szokás szerint megint nem volt annyi amennyi kellett volna, a régi autómat beszámolták, és kb. öt milliós Svájci frank alapu hitelt vettem még fel a kocsira, így jött össze az önerő mellett a vételára.

Akkor még senki nem sejtette, hogy ez a Svájci frank alapu hitelezés ekkora bukta lesz.

Nagyon örültem a szép új autónak, az első két évben beletettem ~25 ezer kilómétert.

Aztán jött a válság, robbant a hitel bomba, és elkezdtek felfelé kúszni a törlesztő részletek.

Negyvenkilenc-ezerről índúltak nálam a részletek, és néhány év alatt felmászott 120-130 ezerre a havi díj...

Persze az autón kívül is volt néhány másik részletem, kissebb dolgok, de ilyenkor már minden fillér számít. Mást se hallott akkoriban az ember, csak hogy dőlnek be a hitelek, és én is ettől féltem, hogy így fogok járni.

Az autó már csak állt, benzinre már nem volt pénzem, borzalmas spórolásban voltunk a családdal, hogy a hiteleket fizetni tudjam.

A feleségem is, én is másodállásokat vállaltunk, eladogattuk a dolgainkat, amit csak lehetett, mindent kitaláltunk, de világosan láttam a sötét véget. A számok nem hazudnak, láttam hogy előbb-utóbb kifogyunk mindenből, és bizony nálunk is összeomlik a családi költségvetés :(

Volt egy nagyon öreg barátom, a felesége halála után egyedül maradt, és mi gondoskodtunk róla. Hála Istennek, jól tartotta magát, nem volt szinte semmi gond vele, fürödni segítettem neki, szerelgettem a ház jörül, bevásároltunk neki, szóval ilyen egyszerű dolgok.

És ekkor történt egy tragédia, egyik reggel holtan találtuk.

Szívinfarktus, de olyan, hogy álmában halt meg szegénykém.

Mellette volt a segélyhívó telefonja, amit még én vettem neki, hogyha valami baj van, csak egy gombot kell megnyomni rajta, és nálunk jelez, de ezt már sajnos nem tudta megnyomni, ezért gondolom, hogy álmában érte a halál.

És a hagyatéki tárgyaláson kiderült, hogy minket tett meg örökösnek.

Áldom érte még haló porában is.

Ez húzott ki minket közvetlenül az összeomlásunk előtt a bajból.

Így sikerült elkerülni a csődöt, megmaradt az autó.

Ahogy írtam, az első két évben 25 ezer kilómétert tettem bele, most 13 éves, és 40 ezer van benne. Képzelhetitek, hogy milyen keveset tudtam használni abban a helyzetben.

Tehát én is saját káromból tanulva, csak azt tudom javasolni, mindenki nagyon gondolja meg, hogy még ezeknél a fix havi törlesztő részletű hiteleknél is, belevág-e egy hitelre történi autó vásárlásba. Sőtt mondhatnék bármilyen más vásárlást is.

Kalkulálja bele, hogy a gazdasági helyzet romolhat, jöhet egy betegség, baleset, vagy bármi más előre nem látható baj, és csak akkor vágjon bele ilyesmibe, ha teljesen biztosnak látja, hogy hosszú évekig fizetni tudja majd a törlesztőket.

Először is a hiteles autó is saját, csak a bank adja a pénzt.

Amúgy régebben nekem is mindig 10+ évesen vásárolt használt autóim voltak, amiket egyben kifizettem.

Aztán mindig jött valami szopás: gyakran romlott el valami. Általában pont, amikor a legjobban kellett volna az autó (nyaralás előtt stb.). Volt, hogy az autópálya széléről vitte el a trailer, máskor csak napokig nélkülöznöm kellett, amíg a szerelőnél volt. És persze mindig a gyomorgörcs, hogy már megint mennyit fogok fizetni. Több autóról beszélek, de olyan évi 4-5 váratlan szervíz átlagban kijárt.

Végül két és fél éve vettem hitelre egy új autót. Azóta sokkal nyugodtabb az életem: az autót évente egyszer viszem kötelező szervizre, az is megvan egy nap alatt. Az összes költség tervezhető. Az autó megbízható, soha nem hagy cserben. Kényelmes stb. Tudom mikor mennyit kell rákölteni és tudom, hogy bármikor bárhova elvisz. Ráadásul 2 literrel kevesebbet eszik, mint a régi autóim.

Összességben anyagilag többre jövök ki, mint a régiekkel, de nagyságrendileg nem hatalmas a különbség. Nekem ennyit megér a megbízhatóság és kiszámíthatóság. 8-10 évig tervezem megtartani.