Hányadik órán éreztetek rá a vezetésre? Hány órát vezettetek, mire azt gondolta az oktató, hogy mehetsz vizsgázni?

Nincs olyan jó érzéked a vezetéshez. Erre nem lehet tanácsot adni, most mondhatnám, hogy „Figyelj oda, gyakorolj.”, de ennyi.

Idővel belejössz.

Fogalmam sincs mikor éreztem rá a vezetésre, de valamikor a 20. órám körül lehettem, mikor mondta az oktató, hogy már elkezd nekem nézni vizsgaidőpontot. :D Meg is lepődtem/ijedtem. :D Végén 30 óra után elsőre ment a vizsga.

Amúgy szerintem nincs olyan, hogy reménytelen eset. Tény, hogy van, akinek nem elég a 30 óra, hanem 50 kell, vagy akár 80. Ez nem baj. Mármint, pénzügyileg nyilván elég megterhelő, de attól még, hogy valakinek kell 80 óra, az nem jelenti azt, hogy béna lenne, vagy ilyesmi. Van, aki 1-2 óra után ráérez a vezetésre, van akinek meg sok idő kell.

Igazából nehéz tanácsot adni, mert nekem a te általad említett dolgok nem voltak problémásak. Nem tudsz valahova kimenni, esetleg földes útra, vagy valahova egy picit csak a gáz-féket gyakorolni? Szóval, hogy a lábad ráálljon.

A sávcuccra csak azt tudom mondani, hogy tartsd egyenesen a kormányt (nyilván akkor, ha egyenes az út). Illetve ha nem is egyenes az út, akkor se kell annyira megtekerni a kormányt, elég finoman. Oda nézz, amerre menni szeretnél, az emberek többsége automatikusan úgy tekeri a kormányt is. Tudom, nem valami jó tanácsok, de nem annyira voltam ilyen helyzetben.

De továbbra is azt mondom, hogy ne gondold azt, hogy reménytelen eset vagy, mert evvel saját magadat húzod le, ezekkel a negatív gondolatokkal. Állj pozitívan a dolgokhoz, menni fog, hidd el! :)

Na azóta hogy megy?

Nekem sem megy jól sajnos. :( az a baj, hogy bizonytalan vagyok, ezt én is érzem, ő is mondta elég durva hangnemben. És az a baj, hogy már gyomorgörccsel megyek vezetni is. :( és már a 66. Órám lesz... És annyira bénának érzem magam emiatt, hogy az valami hihetetlen.

Ha valaki tud tanácsot adni, vagy erről beszélgetni, az írjon.

Én nem is mertem számolni, hogy hányadik óránál jártam épp. Végül azt sem tudom, hogy mennyit mentem mire levizsgáztam, de sztem 50 en túl, de 70 et tui nem mentem. És bizonytalan is voltam, de el tudtam úgy adni mint ha nem lettem volna bizonytalan. Volt olyan is, hogy nem tudtam, hogy mit kell éppen csinálnom, de valamit csináltam, és pont szerencsésen jött ki a helyzet, mert nem lett baj. Vagy van olyan rész, ahol egy csomó ideig eltökölhetnék mire kijövök, de én csak körülnéztem, és kijöttem, közben meg nem voltam benne biztos, h jöhetek e. Tehát ez valahol szerencsejáték volt nekem, de úgy voltam vele, h nekem több idő kell a rutinhoz, de azért nem akarok 200 órát vezetni, mert az egyszerűen drága. Majd saját autóval ráérek bénázni.

A vizsgán amikor a parkolást kérték, akkor sem tudtam, hogyan fogom megoldani a helyzetet, de egyszerűen kikapcsoltam az agyam, úgy tettem mint ha körültekintően nézelődnél, de valójában csak színleltem, hogy forog a fejem, és tekertem a kormányt. Csak úgy random. Azt se tudtam mi van, és pont szerencsém volt mert jókor tekertem, pedig e hely is kevés volt. Ilyenért egyszer meghúztak már, de akkor nem volt szerencsém, mert konkrétan majdnem neki mentem a másik autónak. 1 centi híján.

A vizsgáztató aztán méltatott, hogy mennyire jó vagyok, pedig egy nappal előtte, konkrétan ott bénáztam még össze-vissza. Szerencsésnek kell lenni. Még mindig több esélyed van így átmenni, mint ha jó akarsz lenni, és körültekintő. Mert ha görcsös vagy akkor úgyse tudsz figyelni. Csak színészkedj. Nem kell attól félni, hogy balesetezel, mert az oktató úgyis bele tud korrigálni. Én is akkor lazultam le amikor beláttam, hogy akármilyen hülyeséget csinálok nem lesz baleset, mert ott van az oktató. Azt kell csinálni ami először az eszedbe jut. Maximum max belefékez, meg beleteker az oktató. Mondjuk velem egyáltalán nem kiabáltak, meg ilyenek.