Citroen c5 első autónak?

Nem hülyeség. Nagy tágas és kényelmes autó. Mondjuk nekem nem tetszenek a citroenek belterei.

Én mindig is Renault autót vettem

Elösször Scénic 1 majd 2 utána egy mk4 es Clio. Mindegyiket szerettem a Clio nem sokáig volt nálam mert hiába volt dizájnos, kényelmes megszoktam, hogy magadan ülök.

Most egy 2008-as Peugeot-t hajtok és imádom.

Gyönyörű kivül belül. Remélem még 10 év múlva is hajthatom.

Ez anyagi körülmények függvénye.

Bármilyen bonyolultabb, modern, de nem új autó el tud, és nagy eséllyel el is fog vinni évente százezreket, amennyiben minden nap / sűrűn van használva. Ha emellett még hobbiautót is szeretnél tartani - gondold át, hogy kell-e neked valóban egy ilyen!

Azért vagyok ilyen 'borúlátó', mert én is megjártam ezt az utat. 19 évesen megvettem az első kocsimat, amit ugyanígy napi használatra szereztem, ez egy 2004-es Toyota Corolla volt. Mindenki azt mondta, hogy na ez egy problémamentes cucc, ha Swiftnél komolyabbat akarok kis pénzből akkor ez legyen. Én megszívtam, sokat költöttem rá, közben 20 évesen hobbiautónak meglett a '97-es BMW 328i kabrióm is mellé, ami meg nyilván lapáttal ette (és eszi mostanáig) a pénzt.

Én már akkor elég jól kerestem, szám szerint 350 ezer forint volt nettó a havi fizum amikor a BMW is meglett, és bizony tönkrementem a kettőtől elég sokszor - pedig a havi lakbérem nagyon kevés, és nem élek úgy mint aki gazdag. A kocsik vitték el, semmi más. A szerviz, a hobbiautó szépítgetése, a biztosítások, az adók, az üzemanyag a napi 25km félig-meddig dugóban ingázáshoz. Hamar elfogyott a zseton, és ugyan a nagy része ennek a BMW-re, nem a Toyotára ment el, mégis az volt a legnagyobb fejfájás, amikor a Toyota prezentált 1-1 100-150 ezres számlát akár alkatrészekben is, hiszen nagyrészt azt is én bütyköltem.

Nekem a Toyota helyett azóta, akármennyire is el akartam kerülni, egy régi '94-es Swiftem lett, ezres motorral. Puritán, gyenge, gyakorlatilag egy guruló esernyő és semmi több, viszont a benzinen és az időszakos szervizeken kívül SEMMIT nem kér. Cserébe mindig elvisz A pontból B pontba zokszó nélkül, a Toyota eladásából még egy tisztességes hifire is telt bele, a BMW-t pedig újítgathatom fel kedvem szerint, mert mindig van pénzem a következő alkatrészre. Azóta egy ezeröcsi is beállt a garázsba, az is újul, és még így sem vagyok bajban hó végén.

Priorizálj: a hobbiautó, vagy a napi kényelem a fontosabb neked? A kettő együtt, hacsak nem keresi meg a magyar átlag kétszeresét (vagy inkább többet) az ember, nem fog menni.

Elvonatkoztatva a nagy bölcsességeimtől: kategóriájában jó autó a C5. Ha úgy döntesz, hogy kell neked ez a luxus, akkor nem rossz választás.

(második vagyok)

Sok sikert hozzá, akkor szerintem jó lehet!

Hobbiautózásnál viszont könnyen elszámolja magát az ember. Csak úgy éri meg, ha a legbonyolultabb műtéteken kívül mindent te csinálsz saját magad, időt és pénzt nem spórolva. Sok-sok időt. Nagyon sokat. Meg még több pénzt. Szóval ez egy olyan hobbi, ami annyira költséges és időrabló tud lenni, hogy hacsak nem keresel tényleg nagyon sokkal átlagon felül, akkor bizony az életminőségedet elég csúnyán le tudja rontani, de ha megszállott az ember, akkor megéri. Én nagyon megszállott vagyok, már két autóm megépült és most épül a harmadik, nagyon sokszor lett elegem az egészből és akartam hagyni a francba az egészet, de a végén mindig hatalmas öröm volt használni a kész gépet :)