Az emberek miért adják el az autójukat kereskedőknek, amikor piaci áron saját maguk is eladhatnák magánszemélyeknek?

Alig 100-szor tették már fel pontosan ugyanezt a kérdést.

Nem mindenkinek van ideje, türelme, affinitása a kocsit árulni. Van akit nem zavar ha "bukik" akármennyit a kocsin, miközben a munkájával megkeres kétszer annyit.

Egyszer adtam el eddig autót, elég volt. Pont amit az első írt.

Volt, aki fél milliót akart lealkudni, volt aki hitegetett, nem jött el megnézni, miközben vártam rá a megbeszélt helyen. Sok hülye betámadja az embert, esetleg meg is ígéri, hogy megveszi és eltűnik.

Legközelebb ha eladom, nem biztos, hogy szórakozni fogok az eladással. Több száz ezernel én adnám ek, de ha kevesebbet bukok, inkább szenvedjen vele a kereskedő.

Ingatlannál is ugyanez. Lehet leveszi a díjat, de legalább nem kell foglalkoznod vele és a sok birka emberrel.

Fentebb már leírtak szinte mindent.

Ha a kereskedő embere - aki elvleg szakértő, mert ebből él - átnézte az autót, és mond rá egy árat, aláírta a szerződést, kifizette a vételárat, akkor már az is csak rá tartozik, ha a kocsi álló helyáben szétesik, amikor kilépsz a kapuján.

Ha te adod el, akkor lehet hogy fél év múlva jönnek azzal hogy tezsvírem, nem megyen a ótó, beát a mótór, trélereztetni kellett, meg a renátó aszonta, kéccázötven bele egy bontott motor, odamenyünk most a tesókkal meg az unokaöcsémmel, hogy aggyá mán bánatpízt, mert különben nagy bajod lesz.