Odamehetek az utcán egy random emberhez?

Ezzel az a legnagyobb baj, hogy az esetek nagy százalékában eleve elutasításra lehet számítani.

Ugyanis a legtöbb ember nem csak "ott van" az utcán, hanem valahová megy, sok esetben siet, így értelemszerüen nem fog megállni egy idegennel ismerkedni.

Másrészt sok nönek vagy van kapcsolata - ezért nem érdekli a dolog, vagy nem akar kapcsolatot - és szintén nem akar megismerni.

Ha most feltételezzük, hogy veled minden rendben van - tiszta, ápolt, udvarias, értelmes, szimpatikus ember vagy, akkor is nem sok esélyed van így megismerni valaki.

Emellett nöként garantáltan nem mennék egy idegennel kávézni, ez túl direkt.

"hülyének nézhetnek, vagy vmi rosszabbnak, és simán elhajtanak"

És akkor mi van, ha elhajt HAT-nak? Semmi! Ha elhajtanak, akkor pont ugyanott leszel, mintha meg sem próbálod. Viszont, ha meg sem próbálod, akkor sosem fogod megtudni, hogy bejöhetett volna vagy sem.

Ha csak 0.01% esélye is van a sikernek, akkor is jóval nagyobb a siker esélye, mint akkor, ha meg sem próbálod.

Lehet barátja, lehet más dolga, lehet, hogy nem tetszel neki, lehet bármi. De ezek mind csak negatív önlebeszélés, hogy ne kelljen semmit tenned. Pont ugyanígy lehet szingli, lehet, hogy ő se tudja, hogy hol ismerkedjen, lehet, hogy pont tetszenél neki, lehet, hogy alig várja, hogy valaki leszólítsa.

Merthogy semmit sem tudsz a másikról. Minden, amit feltételezel róla, hogy vajon hogyan fog reagálni, az kizárólag a te félelmeidből fakad. Amiket azonnal megerősítve érzel, ha egy próbálkozásod sikertelenül alakul. Pedig valójában fogalmad sincs, hogy miért mondott nemet és ez statisztikailag hogyan hat a további próbálkozásaid esélyeire.

Még, ha nők mondják itt, hogy ők nem reagálnának jól, ha leszólítanád őket, az sem biztos, hogy tényleg így van. Ugyanis egy ilyen kérdésnél mindenki elgondolkodik és tudatos választ akar adni a kérdésre, hogy mit csinálna, ha...

Viszont, amikor ott vagy egy élethelyzetben, akkor nem mindig van időd átgondolni, mérlegelni és tudatosan dönteni. Nem egy elméleti helyzetről kell megfontolt döntést hoznod, hanem egy hirtelen hatásra reagálsz minimum részben ösztönösen. A reakciókat pedig nagyban befolyásolják a pillanatnyi körülmények, helyzetek, benyomások, érzések.

Nem utolsó sorban pont ezért szokott az történni, hogy valakinek van egy nagyon tudatosan meghatározott szempont listája, hogy milyen párt is akar (kedves, értelmes, érzékeny, megértő, biztonságot adó, stb), közben meg totál másmilyen emberrel jön össze. Mert amikor tudatosan végig kell gondolni, akkor az ész érveket gondolja át az ember. Amikor meg ott van az ember egy élethelyzetben, hogy leszólítja a helyi menő csávó, akkor mégis a rosszfiút választja, aki lehet, hogy bunkó, akár erőszakos is, de mégis abban fogja meg valami az érzéseit, ami miatt még egy rossz kapcsolatból is szörnyen nehéz kilépni. Hiába tudja értelemmel az ember, hogy nem kéne vele együtt lennie. De az érzései mégis mindig találnak számlára valamilyen mentséget, ami lefegyverzi a tudatos gondolkodást.

Szóval tudatosan átgondolva hiába nem működik a leszólítás, mégis egy csomó embernek és egy csomó helyzetben működik.

Ha pont szimpatikusnak talál, pont olyan szöveggel sikerül nyitnod, ami jól szólítja meg a gondolatait, vagy az érzéseit, ha pont jó pillanatban futtok össze, stb. Rengeteg tényezőn múlik, hogy ki hogyan reagál.

Növelni tudod az esélyeidet vele, ha figyelmet fordítasz rá, hogy minél kevésbé legyen igénytelen a megjelenésed, beszéded, viselkedésed. Ha tudod, hogy ilyesmivel akarsz próbálkozni, nem árt normálisan felöltözni, megfésülködni, fogat mosni, stb. Betanulni nem érdemes a szövegedet, mert attól csak mesterkéltebb, természetellenesebb lesz a dumád. Érdemes viszont átgondolni, hogy mit miért mondasz, milyen hatása várható a másiktól. Az sem árt, ha esetleg utána olvasol kommunikáció elméleti tudásnak.

Ha azzal nyitsz, hogy "nem jössz el velem kávézni?" eleve a nemleges választ sugallod, sokkal nagyobb eséllyel vágják rá, hogy nem. Ha azt kérdezed, hogy "Kávézol egyet velem?" már önmagában növeli valamennyivel az esélyét, hogy nemtől eltérő választ kaphass. Ha nem eldöntendő kérdést teszel fel, amire igen/nem válasz adható, hanem egy kifejtendő kérdéssel indítasz, az megnöveli az esélyét, hogy nem egy rövid és végleges igen/nem választ kapsz. Ez megnöveli az esélyét, hogy beszélgetés alakul ki belőle. Pl. Hogyan szereted inni a kávét?

Olyat soha ne kérdezz senkitől, hogy kérdezhetsz-e valamit. Gyakori hiba és rengetegen elkövetik, pedig ez egy értelmetlen kérdés. Csak a lerázás esélyét növeli, hogy nemet mondjanak rá, miközben magadnak még csak arra sem adsz esélyt vele, hogy a másik megtudja, mit kérdeznél. Erre a kérdésre az emberek többsége élből nemet mond, a kisebbség azt válaszolja, hogy attól függ, mi a kérdés. Legfeljebb a nagyon beszélgetni vágyó emberek fogják azt mondani rá, hogy persze, hogy kérdezhetsz, miközben azt se tudja, miről akarod kérdezni. Jobban jársz, ha rögtön a kérdést teszed fel a másiknak, ami vagy beindítja a gondolatait és örömmel válaszol rá, mert van véleménye és meg akarja osztani, vagy ha nem akar válaszolni, úgyis közölni fogja. Szóval nincs értelme a kérdésnek, hogy kérdezhetsz-e.

Az idegenek leszólításával kapcsolatban döntő kérdés az, hogy te milyen viszonyban vagy a kudarcok kezelésével. El tudod-e fogadni, hogy nemet mondanak és tovább tudsz lépni a kudarc után anélkül, hogy téged rombolna. Tudod-e esetleg építő sikerként kezelni, hogy legalább megpróbáltad. Tudsz-e tanulni is belőle, hogy máskor hogyan csináld jobban. Tudod-e hasznodra fordítani a nagy számok törvényét, hogy minél többször próbálkozol, annál nagyobb az esélyed, hogy sikerrel jársz. Vagy-e elég kitartó hozzá, hogy addig csináld, amíg sikerrel nem jársz, hogy valamilyen sikerességi arányt tudj belőle kiszámolni.

Ha 1000-ből 1x jársz sikerrel, az azt jelenti, hogy akár 1000x is meg kell próbálnod hozzá, hogy az az 1 összejöjjön. Ha rosszabbak az arányok, akkor még több próbálkozás is kellhet.

A legnagyobb veszély (amit az ismerkedésből kiábránduló emberek többsége elront), hogy az ember magára veszi a kudarcokat. Elvárná, hogy néhány próbálkozásból sikerrel járjon és tragédiaként éli meg, hogy nem így történik. 5-10-20 próbálkozás kudarca után konstatálja, hogy ez a dolog nem működik, felesleges próbálkoznia vele. Miközben lehet, hogy csak nem próbálta elégszer, nem jó helyen, nem jó pillanatban, nem a megfelelő személynél, nem a megfelelő módon, stb. Ha sikert akarsz elérni (bármiben), akkor nem szabad feladni a próbálkozást a kezdeti kudarcok miatt. Minden kudarcban a fejlődés lehetőségét kell keresni, mit tehetsz azért, hogy eredményesebb, sikeresebb legyen a próbálkozásod, jobb legyen a fogadtatása és nagyobb eséllyel kapj rá olyan választ, amilyet szeretnél.

Az emberi kommunikáció rengeteg apró nüanszon múlik. Bármilyen pozitív dolgot értékelhet a másik negatívan, érezheti eltúlzottnak. Ha magabiztos, határozott vagy, az könnyen lejöhet a másiknak erőszakosan, nyomulásnak, ha visszafogott vagy az tűnhet önbizalomhiánynak, bénaságnak, határozatlanságnak, távolságtartásnak.

Ha normálisan felöltözöl, akkor érezheti úgy, hogy kiöltöztél, kimondottan csajozni indultál el (akkor is, ha egyébként is így öltözöl minden nap). Ha rendezett a frizurád is érezheti valaki úgy, hogy kinyaltad magad. De lehet, hogy neki még ez is csapzottnak, igénytelennek hat, mert egyszerűen más az ízlése, értékrendje. Lehet, hogy csak kedves, udvarias vagy, de a másiknak tűnhet ez modorosnak, mesterkéltnek, akár manipulatívnak.

Sosem tudhatod, hogy a másik oldalon ki mit hogyan gondol, mit hogyan értékel. Érdemes a saját értékeidből kiindulni, úgyis ehhez hasonló értékrendű párt keresel valószínűleg. Önmagadhoz képest próbáld a maximumot kihozni, közvetíteni, hogy a másik olyannak lásson, amilyen valójában vagy.

Érdemes ezt a videót megnézni:

https://www.youtube.com/watch?v=-vZXgApsPCQ

A 6-os nagyon jól leírta.

Én 20-onéve csináltam ezt. Bp-n, Vörösmarty tér, Váci utcán vasárnap délben délután nagyon sok egyedülálló nő sétálgat, csak úgy, látszik rajtuk hogy ráérősen sétálgatnak. Simán odamentem ahhoz, aki tetszett, jobb esetben már volt legalább 2x szemkontantus. És max 2 percig tartottam fel egy kedves, kultúrált, de nem nyálas szöveggel.

És igen mondjuk 10 megszólítottból 7-8 elküldött, mondtam, bocsánat hogy zavartam és mentem tovább, semmi gond. De emlékszem, hogy kb 2 órás sétálgatás után volt 3 új telszámom.

Vagyis nem ott és nem azonnal akartam KV-zni, nem akartam kizökkenteni a délutáni hangulatából, időtöltéséből. Sztem ez volt a siker titka.

Az meg hogy valamelyik bunkón küldött el, annak örültem, mert 2 perc alatt kiderül, hogy bunkó. Az meg nekem se kellett.

Szóval igenis lehet kultúráltan leszólítva ismerkedni.