Miért ilyen nehéz a párkeresés?

6

Ez alatt mit értesz?

Ne haragudj amiért nem a kérdésre válaszolok. Ez a része "Felmegyek társkeresőre lerohannak a férfiak. Azt érzem megfulladok. Ilyen túlkínálatból nem lehet választani.", nos én már ezért sem próbálkozom. Férfiként belefáradtam a versengésbe. Amint látom vagy érzem, hogy akadnak vetélytársak már menekülök. Mert mindig az a vége, hogy az ilyen környezetben ismerkedő nők flegmák, amitől kiráz a hideg.

Manapság sokat számít a szerencse is. Végigolvasol 15-20 üzenetet és nem akarsz többet. Lehet a 21. lett volna a nagy ő jelölt. Esetemben pedig a következő lett volna a kedves, érdeklődő és miegymás. Az hogy hol élsz, nap/hó/év melyik szakában próbálkozol ezek mind számítanak. Lekéshetsz az ideálról egy hónappal, vagy egy héttel, akár csak egy nappal, mert ő pont addigra hagyott fel a kereséssel/vagy talált párt. Nehéz ez. Én spec belefáradtam és már nem keresgélek.

Na igen, ez valahol már szerencsejátékká vált. Egyre rosszabb nyerési esélyekkel, és teljesen toxikus random tényezővel. Szóval pörgetheted a társkeresőt, jól kiéghetsz, és lehet akkor futsz majd bele az igaziba amikor már őt se fogod tudni értékelni, mert megundorodtál a sok aljas játszmától, hazugságtól és lehúzástól, kihasználástól. Vagy csak simán kiégsz fölösbe mert még utána se találod meg ott, lásd random tényező :D

Irónikus, mert ha valaki nekem a 90-es években azt mondta volna hogy az interneten lesz majd chat, fórum, közösségi oldal, társkereső, randiapp, hooker app meg minden anyám kínja, akkor én pont arra asszociáltam volna hogy remek, kb nem lesz olyan ember - bármennyire is fura és elvont figura -, aki ne lelné meg a párját. Erre pontosan az ellenkezője történik. A bőség zavara és az idióta és hazug tökéletesség trend szépen lassan tönkrevágott mindent. Már a való élet társkeresésére is sokszor negatívan kihatva.

7-es, érdekeset írsz: "Ezen kívül mintha egyre többen bezárkóznának, régebben a többség nyitott volt az új emberekre, manapság mintha már csak a saját köreikben akarnának mozogni, sőt egyesek már onnét is visszahúzódtak."

Én nem társkeresés közben, még vidéken, nyugat-magyarországon a 2010-es években tapasztaltam ezt a visszahúzódást. A korábbi generációk kifelé mennek az életből, a mostaniak meg visszahúzódtak a tévénézésbe. Menjetek ki délután valamelyik faluba és nézzetek szét: amikor a tévésorozatok mennek, senki sincs már kinn a kertekben. Sőt, már meg se művelik, csak úgy van. Ha olyankor mész valakihez, akkor vagy nézed vele a sorozatot, vagy nem szívesen látott "vendég" leszel, legalábbis így fogod érezni magad.

"Én meg azt tapasztaltam hogy rengetegen csak használni akarják a másikat, kivenni az előnyöket, belerakni energiát már annál kevésbé. Nagyon dívik az önzés és empátiahiány manapság, és egyre több a felszínes, fura értékrendű ember is. A tinder miatt meg aztán végképp eldobhatóvá vált bárki."

Érdekes: én ezt nem a saját generációmban tapasztaltam (47 éves férfi vagyok), hanem az 16-18 éves családi ismerősök, rokonok gyerekei mondták nekem ugyanezt, hogy az osztályban is ez megy: használnak, amíg valami előnyt tudsz nyújtani nekik, aztán meg dobnak. Ez azért az 1990-es években nem volt még meg.

Bocs hogy félrevittem egy kicsit a témát...

13-as, "Szóval pörgetheted a társkeresőt, jól kiéghetsz, és lehet akkor futsz majd bele az igaziba amikor már őt se fogod tudni értékelni, mert megundorodtál a sok aljas játszmától, hazugságtól és lehúzástól, kihasználástól."

Erről azért a társkereső oldalak üzemeltetői is tehetnek, hiszen nekik kéne összegezniük hogy ki mennyire toxikusan, gazemberként viselkedik fenn az oldalon és kitiltani az olyanokat.

Olyasmikre gondolok, mint a 419-es nigériai csalások romantikus formái (angolul dating scam). De sok üzemeltető még ezt se teszi meg. Az EU-ban úgy remélem, hogy most az új szabályozással a felhasználóknak (értsd: fogyasztó) talán nagyobb szava lesz a gazságokat eltűrő oldalüzemeltetőkkel szemben, habár ki tudja...

Kérdezőnek: az viszont tényleg meglehet - és jól mondják a kommentelők - hogy akkor fogsz találni partnert, amikor nem is gondolnád. Nekem a szüleim már kiskoromban is megmondták, hogy a jó partner megtalálása bizony-bizony szerencse kérdése is, nemcsak az hogy te mindent beleteszel-e vagy sem. Ilyen kérdés meg kisgyerekkorban úgy merülhet fel, hogy a gyerek kíváncsiskodik hogy a szülők hogy ismerkedtek meg egymással. Én kíváncsi voltam rá és ekkor mondták el hogy szerencse is kell a dologhoz.

Igen, a 14-es válaszában is nagy igazságok vannak, ezek mind-mind szaporítják a nehézségeket. Meg az is, hogy az ismerkedések régifajta módjai már kihaltak, pl. bálok, zsúrok, nagy társasági összejövetelek, jótékonysági rendezvények, tánc- és illemtanórák, stb.

Kérdező: ha túltelítődtél az üzenetekkel, függeszd fel egy kicsit, és ne görcsölj rá. Nem kell letörölnöd egy megcsinált profilt, egyszerűen ne menj az oldalra olyan gyakran, lépj hátra 2-3-at. Ne görcsölj, attól csak rosszabb lesz. Olyanokkal se foglalkozz, hogy "júj, mi lesz, ha épp most ír a nagy Ő". És ha nem? akkor mi van? Mulasztottál valamit a hátralépéssel? Semmit.

Ha van hobbid, azzal foglalkozz egy kicsit többet. Ha nincs, tutira tudsz találni valamit, amivel lekötöd magad, addig se görcsölsz a társkeresésen.

Hidd el, én az állapotom miatt sokkal jobban görcsölhetnék nálad, de nem teszem. Nem érdemes, az csak elriaszt mindenkit, ha görcsösen próbálsz keresgélni. Ráadásul pont ezért fogsz hibázni, mert nem a szimpátia és a megismerés vágya fog hajtani, hanem az, hogy legyen már gyorsan valaki, hadd tudjam le az egészet.

Még egy dolog jutott eszembe: nem tudom melyik társkeresőn vagy. A jobbak azért fizetősek, mert csak azok írhatnak több levelet, akik fizetnek. A nemfizetők napi két levélnél többet nem írhatnak. Ez eléggé lekorlátozza a jelentkezők számát, mert mindenki jobban meggondolja hogy milyen profilnak írjon.

Az érdeklődési kör vagy a zenei ízlés is szűrést ad bizonyos határok közt. Pl. egy heavy metálos csajszi aligha szeretne nekem, 60-90-es évek diszkóját kedvelő diszkópatkánynak írni.

Arra viszont vigyázni kell, hogy ha speciális az érdeklődési kör, aligha lehet rá találni hasonszőrű, de ellenkező nemű illetőt, pláne olyat, akivel minden passzol és holtomiglan-holtodiglan házasság lesz a vége. Mondok egy ilyet is a saját példámból: én a hosszú- közép- és rövidhullámú rádiózást kedvelem. Esélytelen ilyen lányt találni, ezzel még csak próbálkozni se érdemes. Ezt mint érdekességként el szoktam mondani az embereknek, mert ez is én vagyok, de ez szűrési kategóriának nem jó.