Miért ilyen nehéz a párkeresés?

Férfiként ezzel én is így vagyok. Régen úgy 10 évvel ezelőtt sem volt egyszerű a társkeresés főleg online, de amiket hallok hogy most mi megy meg amit írtál is, így már meg sem próbálkozom ezzel, mert nincs értelme.

Tényleg az van hogy a nőket lerohanják, régen számtalan nőnek írtam és most 100 ból kb 5 írt vissza ami abból állt hogy bocsi, de már van valakije, meg már ismerkedik mással akiben lát is valamit stb... Olyan is volt aki megírta hogy sajnálja de nem tud napi 30 levélre válaszolni értelmesen.

Én emiatt is hagytam abba ezt, mert már inkább időpazarlásnak éreztem.

Itt a GYK-n is próbálkoztam, gondoltam hátha. Egyik még normális volt, majdnem lett is valami, de inkább hátrált mert külföldi állásra és tanulásra kapott jó lehetőséget amivel élni akart, és mondta hogy nem akarja hogy ide kösse bármi is mert akkor nehéz lesz neki, és ezért dobott szinte még össze sem jöttünk de már szakított...

Nekem alkalmi az volt egy pár, de nem akartak többet, meg néhánynál én sem. Meg az utóbbi pár évben a nálam 10-15 évnél idősebb 40-50 éves nők akarnak valamiért, de egyszerűen nem értem mit látnak bennem, ráadásul anyukák voltak 10-20 éves gyerekeik voltak már. Sőt egy olyan nővel ismerkedtem legutóbb akiről azt gondoltam hogy maximum 35 éves, csinos volt, jól nézett ki, adott magára, fiatalos volt a stílusa is, meg olyan energia bomba, életvidám már már majdnem hogy kezdtem érezni iránta valamit, csak amikor odajött egy srác akiről azt hittem a pasija mert 23 évesen úgy nézett ki mint egy 30 éves, és mondta nekem hogy Ő a nagy fia, akkor igen csak meglepődtem és bár udvariatlanság de csak rákérdeztem mégis hány éves, és közölte hogy 46 éves. Aztán én mondtam neki hogy nem rég lettem 30 éves, és akkor Ő rajta is láttam némi csalódást, elég furcsa reakciója volt, de aztán mint ha elvágták volna visszatért a régi önmagához és közölte hogy le van szarva.

Persze én már akkor tisztáztam vele hogy azért ez így nagyon nem oké, én egyrészt komoly kapcsolatra vágyok, meg azért már gyereket is szeretnék sajátot persze, nem felnevelni már egy felnőttet... vagy a másik kamasz fiát, mint kiderült az is van neki. Persze utána már azért elfogadta amit mondtam és örült hogy őszinte vagyok, mondta hogy szülni már nem akar, főleg abban a korban sem lenne annyira jó, meg már nem lenne türelme ehhez, arról nem beszélve hogy benne volt a pakliban hogy hamarosan nagymama lesz. Szóval igen, ez volt.

Korombeliek közül meg egyszerűen a többségük vagy foglalt, vagy nem engem akarnak. A nálam fiatalabbakkal meg már nem igen találom meg az összhangot, vagy nem is tudom, de erősen érzem hogy velük még nehezebb. Szóval velem is ez van, nem egyszerű.

Meg ahogy beszélgettem pár korombelivel sokan vannak így hogy nehéz, nem csak férfiak, nők is.