Kereslek Téged, Örök Múzsám! Merre vagy?

Amit rólam tudni érdemes.

Művész(féle) vagyok, mondhatni polihisztor. Rajzolok, fotózok, írok.

Egyesek szerint van tehetségem, de saját magamnak én vagyok a legnagyobb kritikusa.

Külsőre átlagos vagyok. (kevésbé jó minősítést írnék, de a barátaim nem engedik, és ők többen vannak :)

Szeretek kerékpározni, túrázni, kipróbálni/megtekinteni új dolgokat, olvasni elég széles témakörben…

Dolgozom, és szabadidőmben a fentebb leírt hobbiknak hódolok.

Az életemből csak Te hiányzol!

Hogy mit kell tudni rólad?

Egyszerűen Te vagy. Ha engeded, hogy megismerjelek, illetve tényleg meg szeretnél ismerni engem igazán, akkor te is érezni fogod, hogy minket egymásnak teremtettek!

Ami viszont tényleg fontos:

- egy szeretet nyelvet beszéljünk. Szeresd, ha hosszan megölelnek, ha meglepnek apró gesztusokkal, csak úgy. Nem fogok rád lakást íratni (bár megtehetném!), de ha random megleplek egy virággal, vagy csokoládéval, nem várok érte viszonzást, szívből jön!

- Előfordul, hogy le foglak rajzolni. Nem csak azért mert te vagy a Múzsám, akit a szívem-lelkem annyira vár, vagy mert akkora művész lennék, csak én ezzel tudom a legjobban kifejezni, hogy mennyire fontos vagy nekem. Szeretném, ha velem örülnél, ha kritikáddal kiegészítenéd, ha véleményed lenne róla, és nem kellene gyomorgörcsben lennem, hogy egyáltalán megmutathatom-e neked, mert mit fogsz gondolni?

-Viszonozd, hogy szeretlek. Mert ha én szeretlek, akkor nagyon. Végletekig (bár nem foglak állandóan zaklatni, és esküszöm, hogy a közös síremlékről a harmadik randi előtt nem fogunk egyeztetni! :D)

- Ha nem is tudod átérezni a halál természetes szépségét, azért ne kapj sikítófrászt, ha egy “neked is tetszik?” kérdést egy olyan fénykép követ, amin sírkő, vagy erdei tájkép szarvaskoponyával látható.

Szóval ha magadra ismertél, és megrezdült a lelkedben lappangó múzsa, adj egy esélyt!

Régóta kereslek, talán éppen Téged!

Ezennel sorsunkra bízom kettőnk közös létezését!