Mai világban miért veszi mindenki komolytalanak a társkeresést?

Túl sok energia befektetés egy olyan dologba amit bár lehet akarnak lehet nem is jön össze

Nem egyszerű, sok a kompromisszum

Nem akarnak/mernek komolyan elköteleződni

Csak akarnak maguk mellé valakit, hogy legyen

Ki vannak égve/rossz tapasztalatok

Nem abban a tempób/irányba halad az ismerkedés mint szeretnék ezért inkább hagyják

Idealizálják hogy milyen lesz a kapcsolat és ha már egy kicsit is más mint ők azt elképzelték akkor kezdenek kiábrándulni

Nem akarnak annyi energiát beletenni az ismerkedésbe mint kéne

Kedves Barnabas333! :)

Mi már régebben leveleztünk privátban, de valamiért "ghosting" történt. Nem értem, hogy miért. Te tudod.

Én folytattam volna a levelezést, de aztán mégsem láttam értelmét. Azóta jelentősen változtak a körülményeim.

Üdv:

50N

Azóta jelentősen változtak a körülményeim.

Meghaltak körülöttem felmenők (többi családtag távol, de él.) Most már majdnem szoros párkapcsolatban élek. Nélküle nem bírnám...

50N

52 éves férfi vagyok, elég sok hosszabb és rövidebb viszonnyal, két házassággal a hátam mögött. Gépész az első szakmám, de ezenfelül informatikusként webgrafikus voltam, majd reklámgrafikus, videógrafikus, grafikusművész lettem. Tehát, iparban és ingatlanüzemeltetésben alkalmazottként dolgoztam fiatalon, sokáig irodai tevékenységeket is alkalmazottként végeztem munkahelyen, idővel home office-ra váltottam és teszem mai napig. Ebből azt szeretném kihozni, életem során a legkülönbözőbb életmódokban éltem, változatosan szemléltem az embereket és életüket. Mindemellett, kicsit volt lehetőségem betekinteni az internetes párkeresők üzemeltetésébe is.

A modern viselkedésű ember kb. 50 ezer évvel ezelőttre datálható. Azóta bevált módszere a párkeresésre a személyes kontaktus. Idővel megjelent a párokat összeboronáló jelenség, majd a gazdasági alapon működő érdekházasság is. De ezek még mindig a személyes társalgásokon keresztül történtek, ha közvetítőkön keresztül is. A modern világban megjelentek a párkereső és közvetítő irodák. Ezeket szintén személyes kontaktusokkal vették igénybe az emberek. Előbb a közvetítővel társalogva, majd a delikvensekkel. Léteztek levelezésen keresztüli módok is, ám azokat nagyon nagyon kevesen vették igénybe. Ennek őse lett az újsághirdetések párkeresője, majd az internet lakóssági elterjedésével a netes párkeresők. Eleinte a digitális még szociális alapokra helyezve üzemelt, majd elüzletiesedett. Megjelentek az automata rendszerek (számítógépes, internetes, szoftveres, és web BOT) Ezekkel egyre könnyebben lehetett generálni kamu profilokat, üzeneteket, melyekkel a szolgáltató növelhette az ügyfelek érzését, hogy nagy kapacitású párkereső oldalra találtak. Sok új és gyakran cserélődő profil, rendszeres üzenetek.

A netes párkeresők nem jótékony szervezetek, ezek mind profitorientált cégek, mögöttük befektetők várják a pénzüket!

A régi, párkeresőknek ingyenes, főként reklámokból profitált webes párkeresőket a multik sorban benyelték. Az ismerteknek neveit megtartották, hiszen az hozza az ügyfeleket, a megszokás nagy úr alapon.

Manapság a mesterséges intelligencia idején, már egyre nehezebb megkülönböztetni a profilok mögött álló valódi embert és MI-t. Elértünk oda, hogy nem csupán kamu profilt generálnak, nem egyszerű formaüzeneteket küldenek, hanem kiválóan megfogalmazottakat, sőt, válaszlevelekre és csetelésre is képesek.

Az emberek a bőség zavarában vannak, mely párkeresőt válasszák. Egyre növekvő energiát fektetnek a folyamatba. Mindehhez technikai feltételeket kell biztosítaniuk, időt, energiát kell szánniuk. Újra és újra a képernyő elé kell szegezni magukat, válogatni a számtalan profil közül. Gondozni, aktualizálni kell a saját profiljukat, átfogalmazni, újabba fotókat készíteni, feltölteni. Majd a szimpatikusak adatlapját átböngészni, üzenetet írni, rendszeresen figyelni reagáltak e. Eközben a párkeresőweblapok, appok szorgalmazzák, lépjenek be a közösségi felületeikre, hiszen avval növelhető az ismerkedés esélye. Légy aktív! - szól a szlogen. Gyűjts krediteket, pontokat, kristályokat, érmeket, pillangókat, vagy kurta farkú kismalacot a hegyen túl...

Idézhetném Markos György kabaréjelenetét: Királyfi hány éves vagy? 27? És még hiszel a mesékben?

A cél, lefoglalják az ügyfelek, illetve előfizetők figyelmét, azt az illúziót keltsék, mennyire fontos a szolgáltatónak, hogy Ő partnerre leljen. Amennyiben sikertelen az ügyfél, akkor mindenféle javaslatokkal segítik, azt éreztetve, "A hiba az ön készülékében van", vagyis bénának tetszik lenni. Ők biztosítják a lehetőséget, ha az ügyfél nem tud evvel élni, az nem a szolgáltató hibája. Hiszen ilyen, olyan magas létszámú elégedett ügyfelük van. (Persze, statisztikailag minden ügyfél elégedett, amíg tagja az oldalnak, applikációnak. Nem a párkereső szolgáltatásról összejött sikeres, tartós párok számát emlegetik! Hozzáteszem, internet előtti világban a személyes társközvetítők megítélését az összeboronált párok száma minősítette. Ilyen jellegű statisztikát a mai digitális párkeresők nem készítenek.)

Az elégedetlen ügyfelek átregisztrálnak más párkereső oldalakra, appora. A slusszpoén, a szolgáltató multicégeknek több vasat tartanak a tűzben. Amint átmegyünk másik párkeresőre, nagy eséllyel ugyanannak a vállalkozásnak másik szolgáltatást vesszük igénybe, cseberből vederbe kerülve.

A párkereső emberek, legyenek nők vagy férfiak, LMBTQ személyek, mind belefáradnak a személytelen digitális keresgélésbe. Hiszen a leglényegesebb tényező marad ki az életükből, a személyes kontaktus, a szociális viszony. Pedig éppen ez miatt keresgélnek.

Mi történik ezekután, a virtuális térhez szokott (szoktatott) emberek hibást keresnek. Pszichológiai jelenség, hogy nem önmagukban, nem tevékenységükben, döntéseikben keresik a hibát, hanem másokban. A szolgáltató elhiteti, ő nem hibás, illetve a szolgáltatás fogalomnak érezzük, avval pedig nem lehet vitázni, így ki másra árasztanák a mérgüket, hát az ellenkező nemre, a megcélzott emberekre. A nők ilyenek, a férfiak olyanok... Tipikus, minden nő/férfi így viselkedik/így reagál...stb.

Megoldás:

Vissza kell térni a hagyományos, személyes ismerkedési módszerekhez!

A probléma: lassan felnövekszik az a generáció, akik nem tanulták meg a szülőiktől, miként kell személyesen párt keresni. Hiszen a szülők, maguk is a virtuális térben ismerkednek már. Kiestek a gyakorlatból, ha egyáltalán volt benne tapasztalatuk. A fiatalok nemigen látnak példát, nincs mihez viszonyítaniuk. Amíg régen gyermekkorban a felnőttektől, majd az idősebbektől lesték el a fortélyokat, addig az elmúlt 20-30 évben az internetről okosítják magukat. Elmélet akad, de gyakorlati okulás nincs.

Mindezt nehezíti, hogy manapság már szinte bűn leszólítani embereket, munkahelyen, szolgáltatás (boltok, piacok, stb.), közlekedés közben. A flörtölés már szinte büntetendő zaklatásnak minősíthető.

Egyensúlyozni kell a mai világnak megfelelően, de törekedni kell a személyes ismerkedésre!

(𝘔𝘢𝘯𝘢𝘱𝘴𝘢́𝘨, 𝘩𝘰𝘨𝘺 𝘷𝘢́𝘭𝘰́𝘧𝘦́𝘭𝘣𝘦𝘯 𝘷𝘢𝘨𝘺𝘰𝘬, 𝘫𝘰́𝘮𝘢𝘨𝘢𝘮 𝘪𝘴 𝘦𝘻𝘵 𝘵𝘦𝘴𝘻𝘦𝘮, 𝘩𝘢𝘣𝘢́𝘳 𝘯𝘦𝘮 𝘷𝘢𝘨𝘺𝘰𝘬 𝘦𝘭𝘳𝘰𝘯𝘵𝘰́𝘫𝘢 𝘢 𝘯𝘦𝘵𝘦𝘴 𝘵𝘢́𝘳𝘴𝘢𝘭𝘨𝘢́𝘴𝘰𝘬𝘯𝘢𝘬, 𝘪𝘴𝘮𝘦𝘳𝘬𝘦𝘥𝘦́𝘴𝘦𝘬𝘯𝘦𝘬 𝘴𝘦𝘮. 𝘏𝘢 𝘪́𝘳𝘯𝘢 𝘷𝘢𝘭𝘢𝘬𝘪 𝘱𝘳𝘪𝘷𝘢́𝘵 𝘮𝘦𝘨𝘬𝘦𝘳𝘦𝘴𝘦́𝘴𝘵, 𝘉𝘶𝘥𝘢𝘱𝘦𝘴𝘵𝘪 𝘷𝘢𝘨𝘺𝘰𝘬.)