Kiábrándult, mégis valamiféle barátra vágyó kerékpározó értelmes melegek Debrecenből vagy környékéről? 30f

Oldalakat tudnék megtölteni szöveggel, de már belefáradtam, hogy oly sok embernek leírjam, hiába. Próbáltam a címben összefoglalni a lényeget. Minden szava figyelmesen elolvasandó.

Mindenesetre bemásolom ide egy társkereső oldalon (ahonnan ismeretlen okból kitiltottak) korábban használt bemutatkozómat, amit egy jobb pillanatomban sikerült aránylag jól összefoglalnom.

---------------

Barátságot keresek, és kerékpáros túratársat.

Nem kalandokat, és főleg nem szerelmet. Nem szaporítanám a problémáimat.

Komoly embert keresek, mint magam is vagyok, és olyat, akinek én vagyok az a plusz, amit keres, és viszont.

Távolról egy vagyok a sok közül, közelről pedig talán egy furcsa figura. Lehet, hogy hozzáállásom szokatlan egyes kérdésekben, de vezérelvem az, hogy ne ártsak másoknak. Néha, akaratomon kívül, sajnos mégis sikerül.

De keresem azt a közeget, ahol – hosszú idő után – úgy érezhetem, nem vagyok fölösleges. Ahol ŐSZINTÉN kedvelnek, és akit/akiket ŐSZINTÉN tudok szeretni, amit már nagyon régen éreztem – talán már nem is tudom, hogyan kell, vagy hogy képes vagyok-e rá egyáltalán.

A testiség ezt jó esetben kiegészítheti, de semmiképpen meg nem előzheti, illetve el nem tekinthet tőle.

Kevés közelmúltbéli szerencsétlen próbálkozásomból azonban megtanultam: minden, ami erőltetett vagy hazugság, sokkal rosszabb a semminél is. Ha nincs meg a szikra az elején, kimondottan káros folytatni.

Taszítanak – a teljesség igénye nélkül – a kövér emberek, a nálam lényegesen idősebbek, a telefonfüggők, valamint a szélsőségesen szabados emberek, különösen, ha ez tudálékossággal társul. Ilyenekkel nem tudok elképzelni közös elfoglaltságot. Fontos értékek a szememben a becsületesség, a kötelességtudat, az előzékenység, az épített és a természeti környezet megbecsülése – alapvetően a (mérsékelten) konzervatív szemlélet.

---------------

"Társkeresés" kategóriába tettem a kérdést, mert alapvetően egy emberre gondoltam, és azzal sem sülve-főve – időm sem lenne rá, egyebek mellett.

Tudom, hogy lesznek unatkozó tizenévesek vagy kiégett, kötekedő idősebbek, akik egy ilyen kérdésbe szívesen törlik a lábukat. Azt is tudom, hogy én sem vagyok egy csupaszív ember mindig adekvát reakciókkal (bár az öncélú kötekedés, ún. trollkodás, sosem volt kenyerem), de mint ahogy a fent nevezett csoportnak, nekem is megvan az előéletem, az élettörténetem (vagy inkább annak hiánya), melyből mindez következik.

De akkor is kiírom ezt a kérdést, hátha esetleg talán véletlenül van valaki, akivel egymást keressük. Most, vagy a távoli jövőben.

Köszönöm a figyelmet. Kérlek, ha nem érzed magad megszólítva, akkor válaszadás helyett "a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt".