Van itt olyan ember, aki hasonlóan gondolkodik, mint én?
Jelenleg 31 éves vagyok, problémás volt a családom gyerekkoromban, emiatt a későbbiekben sokáig nem tudtam azonosulni a lelkileg egészséges emberekkel.. így hát olyan emberekkel vettem körül magam, akik hozzám hasonlóan nem kaptak szeretet, mint és emiatt másképp látták a világot.
(Ez nem volt jó, mert sokáig emiatt is voltam lelkileg megragadva egy szinten.)
Volt pár párkapcsolatom, a legutóbbinak én vetettem véget, mert éreztem, hogy így hogy lelkileg nem vagyok rendben a másik félre rossz hatással vagyok, jobb ha mást választ helyettem.. majd bezártam a szívemet hosszú időre és bármikor egy lány a tudtomra adta, hogy bejövök neki igyekeztem elkerülni vagy kiábrándítani magamból.
Teltek múltak az évek és ezalatt az időszak alatt azon voltam, hogy lelkileg helyrehozzam magamat, rájöjjek hogyan működöm és mit miért csinálok, milyen rossz mechanikàk berögzôdések vannak bennem a rossz gyerekkor miatt.
Annak érdekében, hogy legyen elég szabadidőm, hogy helyrehozzam magamat azt csináltam, hogy elmentem és dolgoztam egy ideig, pénzt gyűjtöttem és utána egy kedves falusi rokonnál megszálltam hosszabb időre.
Sokat túráztam a falutól, mindentől távol.. éreztem, hogy az erdő meggyógyít, megtisztítja a lelkemet és az elmémet.
Sokat elmélkedtem a múltamról és a világ dolgairól, egyre mélyebbre és mélyebbre jutottam önmagamban és egyre jobban működtem.. de mégis érezrem hogy valami még mindig nincs rendben velem.
Elutaztam külföldre és olyan munkákat vállaltam, ahol kevés az interakció, így a munkahelyen is tudtam elmélkedni, emellett alternatív lelki gyógymódokkal is próbálkoztam.. végül sikerrel jártam, helyrehoztam magamat, jól működöm és egészséges emberi érzelmeket tudok táplálni mások felé.
Az utóbbi időben mégis boldogtalannak érezem magam és rájöttem, hogy ez amiatt van, mert szükségem van valakire, akivel kölcsönösen szeretjük egymást.
Egy ember akkor teljesedett ki igazán, ha megtalálja a párját.
Számomra a legfontosabb dolog a szabadság és a szeretet.
A sok túrázás alatt rájöttem, hogy nincs szükségem modern dolgokra, ilyen olyan túlárazott ruhadarabra, bulizásra, igazából én tökéletesen elélnék a természetben is egy békés kis kunyhóban annyi bevételi forrással, hogy meglehessen élni.
(Persze ez nem azt jelenti, hogy így is fogok élni, csak azt, hogy nem vakít el a modern és csillogó életvitel, amit a média mutogat, híresztel)
Imádok filozofálni, alkotni és a rossz dolgokat kiparodizálással pozitívvá varázsolni a dolgokat.
Megfogalmazhattam volna jobban is a mondandóm, de így is érhető lett.
Igazából azért írtam ki ezt a kérdést, mert tudom, hogy van esély arra, hogy egy olyan ember olvassa az írásomat, akivel talán van bennünk valami közös és társaloghstunk vagy csak egyszerűen jó hatással lesz valakire az írások amiben az is látható, hogy az ember összetudja szedni magát, ha igazán akarja és tesz érte.
10-es válaszolónak:
Jelenleg külföldön dolgozom, de egyébként Csongrád megyei vagyok, azon belül Makó környéki.
11-es: Jól esik ha így látod :)
Na... Ezt akár én is írhattam volna. :)
"Egy ember akkor teljesedett ki igazán, ha megtalálja a párját." Ezzel teljesen egyetértek. Az én családi hátteremmel is sok probléma volt, ami odáig fajult, hogy pár évvel ezelőtt megszakítottam a kapcsolatot a családtagjaimmal (az anyám az egyetlen kivétel). Közben sok olyan emberrel hozott össze az élet (vagy én hoztam össze magamat velük), akikkel nem kellett volna. Azt viszonylag hamar felismertem, hogy rendbe kell tenni és meg kell ismerni magamat, ha bármit is el akarok érni az életben. Ezért én is sokat foglalkozok önismerettel, pszichológiával, és évekig jártam terápiába is. Mindez sokat segített: ma már sokkal tisztábban látom magamat, és érettebben állok hozzá a különféle helyzetekhez és kapcsolatokhoz, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt. Például egy konfliktushelyzetben személyeskedés és vádaskodás nélkül, higgadtan és egyszerű szavakkal el tudom mondani a másik félnek, hogy én mit szeretnék, de nem erőltetek rá senkire semmit. Továbbá tele vagyok tervekkel, célokkal, amiket valószínűleg el is fogok érni (bár a megvalósításukhoz még idő, pénz és energia kell). De azt viszont be kellett látnom, hogy egy valódi társ nélkül soha nem lesz kerek a történet. Sőt, az a "valódi társ" nagyon is hiányzik. Nekem legalábbis. Én folyamatosan figyelem az embereket, és közben meglepődök, hogy a legtöbben mennyire nem vágynak arra, hogy mélyen kötődjenek egy másik emberhez. Egyesek csak közönségnek használják a másikat, és nem nyitottak egy kölcsönösségen és szereteten alapuló emberi kapcsolatra. Mások meg már letettek erről az igényükről, egyszerűen feladták. Számomra ez nagyon fura, de hát ők úgy, én meg így vagyok ezzel. Jó lenne egy normális barát, de olyat nem könnyű találni. Még jobb lenne egy normális barátnő, de olyat még annyira se könnyű találni. (A normális itt nyilván egy szubjektív fogalom: mindenki azt az embert tekinti normálisnak, akinek hasonló a személyisége, értékrendje, világnézete.) Sok nővel próbálkoztam eddig, de - egyetlen kivételtől eltekintve - ezekből nem lett komoly párkapcsolat, mert már az elején azt éreztem, hogy vagy csak kihasználni akarnak engem, vagy csak nem felelek meg az ő elvárásaiknak. Például azért nem, mert nem tekintem igazán fontosnak a pénzt és az anyagi dolgokat (tehát próbálok kiszakadni a fogyasztásra és hedonizálásra épülő életformából). Vagy azért nem, mert nem vagyok túl "aktív", ehelyett inkább beszélgetni, elmélkedni, gondolkodni szeretek (pl. emberekről, kapcsolatokról, a társadalom működéséről, az élet nagy kérdéseiről). A lényeg, hogy egymagában nem sokat ér az ember. Vagy másképp fogalmazva: nem jó egyedül lenni, szükség van társra (vagy társakra). Legalábbis szerintem.
A túrázás engem is vonz, bár eddig nem volt rá kapacitásom. Az utóbbi években szinte minden a munkáról és a tanulásról szólt. De párszor már belekóstoltam a természetbe és megtetszett. Így az is a terveim között szerepel, hogy jobban "elmélyedek" benne a közeljövőben.
Jelenleg a harmincas éveim végét taposom. Ha gondolod, írjál rám privátban, szívesen dumálnék veled. :)
A boldogtalanság érzése, nem a jelenből fakad, tehát amiért boldogtalannak érzed magad az egy múltbéli fájdalom érzet, - nem éled meg a jelent. A szükség egy hiány állapot, ha nincs elvárásod, hogy mi hogyan történjen akkor sokkal több lehetőség fog megjelenni az életedben, ha érted?
Egy ember akkor teljesedhez ki, ha elvárások ítélkezések nélkül, elfogadja tiszteli önmagát és a másikat ugyanígy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!