Van itt olyan ember, aki hasonlóan gondolkodik, mint én?

Jelenleg 31 éves vagyok, problémás volt a családom gyerekkoromban, emiatt a későbbiekben sokáig nem tudtam azonosulni a lelkileg egészséges emberekkel.. így hát olyan emberekkel vettem körül magam, akik hozzám hasonlóan nem kaptak szeretet, mint és emiatt másképp látták a világot.

(Ez nem volt jó, mert sokáig emiatt is voltam lelkileg megragadva egy szinten.)

Volt pár párkapcsolatom, a legutóbbinak én vetettem véget, mert éreztem, hogy így hogy lelkileg nem vagyok rendben a másik félre rossz hatással vagyok, jobb ha mást választ helyettem.. majd bezártam a szívemet hosszú időre és bármikor egy lány a tudtomra adta, hogy bejövök neki igyekeztem elkerülni vagy kiábrándítani magamból.

Teltek múltak az évek és ezalatt az időszak alatt azon voltam, hogy lelkileg helyrehozzam magamat, rájöjjek hogyan működöm és mit miért csinálok, milyen rossz mechanikàk berögzôdések vannak bennem a rossz gyerekkor miatt.

Annak érdekében, hogy legyen elég szabadidőm, hogy helyrehozzam magamat azt csináltam, hogy elmentem és dolgoztam egy ideig, pénzt gyűjtöttem és utána egy kedves falusi rokonnál megszálltam hosszabb időre.

Sokat túráztam a falutól, mindentől távol.. éreztem, hogy az erdő meggyógyít, megtisztítja a lelkemet és az elmémet.

Sokat elmélkedtem a múltamról és a világ dolgairól, egyre mélyebbre és mélyebbre jutottam önmagamban és egyre jobban működtem.. de mégis érezrem hogy valami még mindig nincs rendben velem.

Elutaztam külföldre és olyan munkákat vállaltam, ahol kevés az interakció, így a munkahelyen is tudtam elmélkedni, emellett alternatív lelki gyógymódokkal is próbálkoztam.. végül sikerrel jártam, helyrehoztam magamat, jól működöm és egészséges emberi érzelmeket tudok táplálni mások felé.

Az utóbbi időben mégis boldogtalannak érezem magam és rájöttem, hogy ez amiatt van, mert szükségem van valakire, akivel kölcsönösen szeretjük egymást.

Egy ember akkor teljesedett ki igazán, ha megtalálja a párját.

Számomra a legfontosabb dolog a szabadság és a szeretet.

A sok túrázás alatt rájöttem, hogy nincs szükségem modern dolgokra, ilyen olyan túlárazott ruhadarabra, bulizásra, igazából én tökéletesen elélnék a természetben is egy békés kis kunyhóban annyi bevételi forrással, hogy meglehessen élni.

(Persze ez nem azt jelenti, hogy így is fogok élni, csak azt, hogy nem vakít el a modern és csillogó életvitel, amit a média mutogat, híresztel)

Imádok filozofálni, alkotni és a rossz dolgokat kiparodizálással pozitívvá varázsolni a dolgokat.

Megfogalmazhattam volna jobban is a mondandóm, de így is érhető lett.

Igazából azért írtam ki ezt a kérdést, mert tudom, hogy van esély arra, hogy egy olyan ember olvassa az írásomat, akivel talán van bennünk valami közös és társaloghstunk vagy csak egyszerűen jó hatással lesz valakire az írások amiben az is látható, hogy az ember összetudja szedni magát, ha igazán akarja és tesz érte.