50 körüli nőtársaim, akik otthonról dolgoztok, hol/hogy kerestek társat?

Ha otthoni munkának számít, én idős hozzátartozómra vigyázok.

Én nem kerestem társat, hanem egyszerűen megtaláltuk egymást.

Már nagyon régen szimpatikus volt az illető, és bennem volt a késztetés, hogy valahogyan felvegyem vele a kapcsolatot.

Tavaly egy hirtelen megérzéstől vezérelve elkértem a telefonszámát, hogy barátkozzunk. Fél éven belül kapcsolat lett belőle, aminek nagyon örültem.

Már a házasság is szóba került.

Azt tudom jó szívvel javasolni, hogy próbálj meg egyházi közösségekben részt venni, mert egészen addig nem volt semmi sikerem, amíg el nem jártam ilyen helyekre.

Amint átléptem a templomkuszobot, viszonylag hamar garantált sikerozonom lett. Tudod, jó időben, jó helyen...😀

Sehol, mert a férfiak nem keresnek társat, nem társat keresnek.

Én ezt már feladtam..

5.-re.

Vagy ők téged. Most komolyan, 50+-osként, ennyire nem vagy képben??? Az emberek szoktak beszélgetni.

Tisztelt kérdező!

Privatban megirhatom, ha gondolod, hogy milyen közösségekben járok. Ahol én találkoztam a párommal már hosszú évekkel korábban, ott feltűnően sok az egyedülálló férfi. Nagyon sok házasságkotes történt a sok egymásra tálalás következtében.

A klub története meg a rendszerváltás első éveire nyúlik vissza, tehát több, mint 30 éves. A hazassagokbol gyerekek születtek. Régebben kint voltak a faliujsagon.

A szilvesztert a párom szokta szervezni. Még egyszer sem voltam és csak azért nem szólítottam le, amikor fiatalabb voltam, mert elhittem édesanyámnak, hogy nem számíthatok egyetlen férfira sem.

Aztán kiderült, hogy dehogyis nem. Ha erőt vettem volna magamon, családot alapitottunk volna. De így talán mégis jobb. Érettebb én kezelem a problémásabb helyzeteinket, meg tudom őt tartani.

Bocsánat, kicsit sok a szoismetles.

1es és 2es válaszoló voltam.