Ha egy 40-es férfi anyagi okokból kifolyólag a szüleivel lakik, de minden más rendben van vele, nincs káros szenvedélye, normális gondolkosással, értékrenddel rendelkezik, egészségesen él, nincs esélye arra hogy komoly párkapcsolatot alakítson ki?

Köszönöm a további hozzászólásokat és a válaszokat!

Valójában én is hasonlóképpen látom a helyzetem, tisztában vagyok vele hogy mindenki pénzből él, enélkül a mai világban nem lehet boldogulni, illetve felnőtt korban csak biztos anyagi alapokra lehet komoly párkapcsolatot építeni.

Ettől függetlenül érdekelt mások véleménye, hogy látják mindezt. Ezért akartam megerősítést másoktól is, így ameddig a saját önálló, független életemet meg nem teremtem, értelmetlen és felesleges ilyen célból ismerkedni. Irónikus hogy az alkalmi kapcsolatra, ami sosem érdekelt, de mivel viszonylag arcra is jól nézek ki és évek óta sportolok, elég izmos, szálkás és sportos testalkattal rendelkezem, könnyen találhatnék partnert. Viszont így akkor az egyedüllétre alakítom ki és rendezem be az életformámat és az életvitelemet. Legalábbis amíg teljesen önállóvá nem válok.

#17-es, köszönöm a biztató szavakat de ez nem csak az én döntésem. Egy párkapcsolat mindig is 2 ember döntése volt és lesz. Ez nem olyan mintha azt mondanám hogy ma kihagyom az edzést mert kánikula van, vagy mert nem érzem jól magamat, vagy éppen ellenkezőleg, a kánikula vagy rossz közérzet ellenére is edzek. Az egyedül az én döntésem. De egy párkapcsolat esetén már egy másik ember döntése is ugyanolyan fontos és mérvadó mint az enyém. Illetőleg ha az elmúlt 10 évre visszagondolok hogy mennyi időt és energiát fektettem teljesen haszontalanul, feleslegesen az ismerkedésbe, társkeresésbe amit így utólag sokkal hasznosabb tevékenységekre is lehetett volna fordítani, akkor épp az tűnik butaságnak hogy ezt így továbbfolytassam vagy újra és újra megismételjem.

De a boldogságot talán többféleképpen is el lehet érni és nem biztos hogy mindegyik út a párkapcsolaton, családon keresztül vezet. Így most màr inkább magam is az egyedülléten és magányon keresztül próbálom elérni a boldogságot, bár az biztos hogy ez egy sokkal rögösebb és nehezebben járható út lesz. De majd megpróbálok ebből a megközelítésből is erőt meríteni, feltéve ha sikerül a helyére rakni ezt magamban és a helyén kezelni az ezzel kapcsolatos dolgokat.