Mennyire idegesítő egy férfi szempontjából, hogy amikor a nőnek megvan a havi, akkor állandóan sír?

ma 19:46-kori válaszoló vagyok.

Természetesen a barátnőmtől én is elfogadom, hogy érzékenyebb, stb. hormonok, de egy nőbaráttól, akivel tök ritkán találkozom, ez legyen az állandó főtéma, akár van, akár nincs, az egy másik tészta.

Igaza van az utolsónak, mondom ezt nőkènt.

Senki sem fogja ezt eltűrni èveken keresztül.

Szerintem ezt neked kéne egy kicsit megtanulni kezelni. Nem azon szorongani, hogy jaj, vajon meddig viseli el, mert akkor már ezért is sírni fogsz, és már akkor is rosszul leszel, ha épp nem vagy rosszul, ill. mentálisan is jobban megvisel a menstruáció. Relaxálj, végezz légzőgyakorlatokat, vagy mittudomén, van egy rakás megoldás, ami segíhet. Egyet találj, ami neked beválik, hogy ne legyen ez a napi téma.

Korábban írtam már, hogy a nőbarátomnál igencsak megszenvedtem ezt. Ha egyszer beavatod, hogy ilyenkor ingerlékenyebb, fáradékonyabb, érzékenyebb vagy, és szólsz, hogy hú, most éppen ez van, akkor annyi bőven elég, de azt is csak azért, hogy tudja, "miért nincs hangulatod frizbizni", meg beugrani a piranjával teli folyóba. De megjegyzem azt is, hogy a humor sokmindent felold, neked is, neki is könnyebb úgy kommunikálni, és kezelni a dolgot.

Nekem semennyire. Ha ilyen lenne, akkor átkarolnám, és próbálnám megnyugtatni. Vagy simán csak éreztetni vele, hogy mellette vagyok. Persze, ha szeretné, és nem épp magányra vágyik.

Úgy gondolom, hogy egy normális párkapcsolat nem csak arról szól, hogy minden szép, és jó. van, hogy az ember rosszkedvű. Van, hogy beteg. Ha nőről van szó, akkor van, hogy menstruál. Ameddig ezek a dolgok nem lépnek át egy párkapcsolattal, és egymás alapvető tiszteletével ellentétes határt*, addig én úgy gondolom, nincs probléma ezekkel. Egy valamire való ember nem csak addig szereti a másikat, ameddig neki kényelmes.

Persze, ettől függetlenül sokan vannak, akik sajnos tényleg csak addig "szeretik" a másikat, ameddig nekik full kényelmes, de egyébként unempatikus bunkók. Sajnos ahogy látom, a családotokban is látod, hogy vannak ilyenek. És semmi biztosíték nincs rá, hogy a kiszemeéted ne lenne ilyen. Nem azt mondom, hogy biztos, hogy ilyen, hanem azt, hogy ameddig meg nem ismered, nem tudhatod, hogy milyen. De sajnos a kockázata fennáll, hogy egy idiótát fog ki az ember. Olyankor viszont egyszerűen fel kell fogni, hogy oké, lehet, hogy ameddig csak plátói szerelem volt, addig olyan tökéletesnek látszott, stb, stb, de a valóságban baromira nem az, és hiába néz ki jól, hiába vannak jó pillanatai, az ilyentől tovább kell lépni. Mert van bőségesen normális férfi a világon, aki emberszámba veszi, és társának tartja a barátnőjét.

* Azért vannak olyan helyzetek, amikor már nem köteles az ember bármit tolerálni. Volt olyan exem, akinél egy dolog, hogy a piros napjain minden második mondatomba belekötött (és ez nem túlzás), és simán megvolt akár napi 5-10 veszekedés is, emellett sokszor elég aljas módon is viselkedett velem. Mondjuk én őt is elviseltem, bár mindig már rettegtem azoktól a napoktól. De szerintem ez már túlmutat azon, amit egy embernek illik elviselni. Azt, ha valaki rosszul érzi magát, azt viszont úgy gondolom, egy párkapcsolatban kötelesek vagyunk nem csak elviselni, de olyankor segíteni is a másikat.

"Olyan mintha én is hangosan szenvednék mikor be van gyulladva a prosztatám, vagy kijön az aranyerem, biztos hogy idegesítene mást."

Fú pedig sokkal jobb ha valaki hangosan szenved hogy kijött az aranyere, mintha 3 hét ismeretlen eredetű brutál bunkózás után sunnyogná be hogy ja amúgy fájt az aranyere. Kösz.

Nem azt mondom, hogy egy szava ne legyen, és elvárom, hogy mindig legyen topon, nyilván benne van a csomagban, van, akit jobban megvisel, van, akit kevésbé a menstruáció, de azért tisztában kell lenni egy idő után, hogy hogyan tudja megkönnyíteni a saját helyzetét ilyenkor, hogy ne viselje meg ennyire, mert az neki se és nekem, a társának se jó, és igen, igyekszem egy támasza lenni, de mindennek van egy határa. Ha tényleg 0-24-ben végig óbégat, aláz, stb. és viszonzatlan az empátiámmal, akkor lehet, hogy az én empátiám is kikopik. A 0-24 órás sírás mensi miatt kiakasztana, esetleg ha epe-, vesegörcs és mensi van együtt.

De a kommunikáció nagyon sokat segít. Pl. ha már előre megbeszélitek, hogy ilyenkor rettenetesen rosszul vagy, nehezen tudsz uralkodni magadon, és azt szeretnéd, hogy ilyenkor így és így álljon hozzád, kezeljen... biztos neki is van valami a csomagjában, arról is lehet beszélni.

Ha találsz majd egy normális férfit, aki tényleg szeret, akkor hidd el ki fogja bírni, igyekszik majd segíteni neked. Viszont neked is dolgozni kell rajta, hogy picit élhetőbb legyen a dolog. Így ha mindketten tesztek érte, szerintem nem okoz majd ez gondot.

Tudom milyen toxic környezetben felnőni, de ne engedd, hogy ez határozza meg a gondolataidat:)

Én is tudok hisztis lenni, de az a tapasztalat, ha a másik higgadt tud maradni és megoldást nyújt vagy segít, akkor én is megnyugszom. Pl nekem gondom van a cukrommal és ha sokáig nem eszek, hárpia tudok lenni:D minden és mindenki felidegesít egy pillanat alatt. Viszont ha a párom úgy áll hozzám, hogy figyelj nyuszi ülj be a kocsiba, elviszlek enni xy helyre, akkor az nekem hatalmas segítség. Ilyenkor ne kérdezze meg mihez van kedvem, hova menjünk stb, csak etessen meg:D és le is nyugszom rögtön. De ilyen állapotban nem tudok dönteni, elkezdeni főzni vagy beszélgetni:D szóval ha valaki tudja hogyan kell kezelni, nincs probléma. Ugyanezt tudom elképzelni nálad is. Ha jönne a hiszti, a pasi főz neked valamit, elmosogat, visz neked egy pokrócot és elkezdi masszírozni a lábad... miben fogadunk, hogy te sem fogsz nyivákolni vagy veszekedni vele:D

Csak olyan partner kell, aki figyelmes. Ilyen az élet, egyszer neki kell jobban odatennie magát, aztán meg neked. Mindenkinek lehetnek rossz napjai. Nőknél meg ez szinte kódolva is van:D

25N