Rá lehet szokni a társkeresésre?

Elnézést a késői válaszért, nem voltam telefon/gép közelben. Köszönöm a rengeteg választ, összegezni szeretnék most mindent:

1. válaszolónak: Köszönöm, hogy felajánlottad, de sose jártam templomba, mert nem érdekelnek az ilyen dolgok. Hiszek Istenben, de nem vagyok hívője. Mármint, nem szoktam imádkozni, vagy vasárnaponként misére járni. Örülök, hogy megtaláltad azt az életvitelt amiben jól érzed magad, de én nem élnék ezzel a lehetőséggel.

2. válaszolónak: Igyekszem, most is tegnap azért nem voltam elérhető, mert egyik barátnőmmel meg szüleivel elmentünk strandolni. És igen, sajnos igazad van. A legtöbb srác tényleg ilyen, de nyilván a kivételekre gondolok akiket akarnék az életembe, azok közül pedig 1 olyat aki szeret és megbecsül engem. Néhány napja szakított velem 1 srác 1 hét után. Pedig tiszta egyformák voltunk, belsőleg és külsőleg is. Nagyon aranyosnak gondoltam és kedvesnek, valamint még jóképűnek is és mégis szakított. De erről inkább nem akarok beszélni, köszönés nélkül letiltott, pedig nem akartam, hogy elmenjen, de már ez van.

3. válaszolónak: Köszönöm a tanácsot, megfogadom. Eddig is így voltam, de ha nem jön senki akkor hiába, senkit se fogok magamra erőltetni. Ha majd jön akkor jön valaki. Csak mostanában nagyon rávoltam függve erre a dologra és már úgy érzem, hogy túl elsiettem. Még csak 19 vagyok, még bármikor bárki jöhet.

4. válaszolónak: Hát, ne legyen annyi idős mint én, kicsit idősebb. Olyan 20-tól egészen 23-ig terjedő életkorig akarnék valakit. Fiatalabbat nem szeretnék, túl időset meg annál inkább, bár ahogyan eddig tapasztaltam, az idősebb férfiak (akik pl 24-26 év körül vannak) sokkal kedvesebbek és nyilván talán tapasztaltabbak is kapcsolatok terén, de ez nyilván eltérő.

5. válaszolónak: Gondoltam, hogy lesz legalább egy olyan komment ami direkt belém fog kötni, de hát ez van. Nem fogok veszekedni, mert felesleges. Hiába magyarázkodnék, nem ismersz, nem fog változni a véleményed rólam. Viszont ettől eltekintve elmondanám, a teltebb testalkat alatt azt értettem, hogy nem vagyok olyan kövér. Emellett direkt ezért járok edzeni, hogy izmosodjak és fogyjak egy kicsit és hála égnek elkezdett látszódni.

Másfelől meg, most eltérve a párkereséstől. Nem sajnáltatásból mondtam, hogy sok csalódást éltem át. Attól, hogy még nem vagyok (elnézést, nem sértéknek mondom) 30-40 éves érett nő, attól még lehettek rossz dolgok az életemben, ugyanis minden családban történnek rossz dolgok. Nálam az átlagosnál több rossz dolog történt, de ez van. Legalább a fiúknál legyen szerencsém, és találjak olyat akivel boldog lehetek.

Mindenesetre megértem a fennakadásod, de szerintem mindenki úgy él ahogy akar. És amúgy csak közlöm, a teltebb pasik jönnek be bocsi :D a kockahas nem jön be, még magamnak se akarnám, nem is tervezek annyira izmos lenni.

Remélem azért te boldog vagy, van párod, sok haverod és jól érzed magad ahogy vagy.

6. válaszolónak: Megértelek, sajnálom ami anyukáddal történt, részvétem, sajnos átérzem. Kiskoromban anyukám rákban hunyt el, apukámmal meg nem élhetek bizonyos okoknál fogva. Mamámmal és hugommal élek lassan 10 éve.

Igyekszem a sulival foglalkozni, és ha minden jól megy akkor suli végeztével (ami még 2 év) díjat is fogok kapni a jó tanulmányi eredményemért. 5 éves középbe mentem kielncedikben, de akkor év végén váltottam a jelenlegi 5 éves technikumomra. Sajnos itt a kilencediket újra kellett kezdenem, mert teljesen más jellegű szakmára jelentkeztem, így van vissza még 2 év, de nem bánom. Nem buktam meg, és azóta egyre jobban és jobban teljesítek. Idén fogok érettségizni és nagyon oda kell tennem magam, mert én is az elsők közé fogok tartozni akik az új fajta érettségit fogják megírni és izgulok tőle, mert sokkal nehezebb lesz, mint ez eddigi megírt vizsgák. Majd az 5. évben ugye a szakmai vizsga. Ha ezeken meg túl vagyok, egyetemen infóval foglalkoznék majd, mert az jobban érdekel, mint a jelenlegi szakmám amit tanulok, ez van, ezt már eldöntöttem.