Szerintetek én nem vagyok normális, vagy a nő, akivel ismerkedem? Lent a sztori.

Megismerkedtünk egy nővel egy FB-s csoportban, én 29, ő 28, egymástól 80 km-re lakunk, de van egy köztes város, ahol találkoztunk többször is, és egy rendezvényen is voltunk. Élőben tök jó volt minden, beszélgettünk, csókolóztunk, jól elvoltunk. Aztán eljött hozzám is, egyszer itt aludt, történt ez-az, aminek kellett, nem volt semmi gond. Mondta, hogy lesz szombaton egy koncert a fővárosban, amire megy a barátaival, és ott is fog aludni (teszem hozzá, egy férfinél, de elvileg többen vannak, és nők is voltak ott). Na mindegy, ezen nem is problémáztam, mert már meg volt beszélve, megvolt a jegye, stb., bár nem örültem, hogy egy olyan baráti társasággal megy, ahova ő csak becsatlakozott, és igazából ő is alig ismeri őket, de már egyből ottalszik egy szinte idegen helyen egy férfi lakásában. Aztán végül is nem csináltam ebből nagy ügyet, csak számomra ez furcsa, és tőlem távol áll. Meg az is, hogy mesélte, hogy mivel 8 évig házasságban volt, nem tudta úgy kiélni magát, úgyhogy ezért ő most jár el bulizni, meg akkor iszik is, de van hogy úgy, hogy az esti emlékei csak 1-2 nappal később térnek vissza. Ez számomra nonszensz. Mindez úgy, hogy ő egy kétgyermekes anya. Aztán végül is ma csak messengeren beszéltünk, hogy mi a helyzet, mikor megy haza, ilyenek. Azt írta késő délutánig Bp-n marad, aztán hazavonatozik, mert ott a kocsija, de utána még megy XY helyre, ami tőle 60 km-re van, és autópálya nincs arra, szóval nem rövid időben ez a táv, mert sok településen át kell menni. Na mindegy is, szóval annyit kérdeztem tőle, hogy nem lenne érdemes inkább korábban hazajönnöd, hogy még el tudj menni kapkodás nélkül? Meg akkor világosban hazaérnél, nem kéne tartani a vadaktól, stb. Hogy miért nem jobb, ha korábban hazajössz. Erre annyit írt ilyen flegmán, hogy "mert nekem így jó". Mondom jó, nem akarom firtatni, csak nem értem benne a logikát. Aztán szó szót követett, és azt írta, hogy szerinte nem normális, amit én csinálok, hogy így számonkérem, meg mittudomén, holott nem is annak szántam, csak jóindulatból kérdeztem, és valóban aggódtam is érte. Aztán írta, hogy nem tud beszélni, mert nem érzi jól magát. Kérdeztem, mi a baj, de nem írt semmit. Rácsörögtem messengeren, és kiírta a messenger, hogy ő most éppen egy másik hívásban van. Szóval nem azért nem tud beszélni, mert nincs jól, hanem mert éppen mással cseveg. Szóval kamuzott is itt. Megkérdeztem még egyszer, hogy mégis mi a baj, miért nem akar beszélni. Erre annyit írt, hogy itt most ezt fejezzük be, mert én nem vagyok normális, és letiltott. Hát szerintem meg az nem normális, hogy egy két gyermekes anya ilyeneket csinál, hogy szinte idegeneknél alszik, leissza magát, nem gondolva a gyerekeire, hogy ha vele történik valami, akkor mi lesz velük. Mert amúgy meg mesélte, hogy az apjuk egy agresszív, hazudós, nárcisztikus személy, és hogy rá is alig akarja bírni. Aztán most meg kiderül, hogy ez is kamus, mert mással beszél, és nem azért nem tud beszélni, mert hogy nem érzi jól magát. Elég abszurd sztori, de igazából nem is ez a bajom, hanem hogy miért nem lehet ezt megbeszélni úgy, mint két felnőtt tanult ember, nem pedig letiltani bármiféle magyarázat nélkül. Szerintetek?