Hogyan válhatnék a nők (és emberek) számára láthatóbbá?

"Vegyenek fel szemüveget" - érkezhet a trash válasz, de szeretném, ha ennél azért komolyabban vennétek a kérdést, mert elég ganéul érzem magam így is és eddig nem sikerült rá megoldást találnom. A szakembert elkerülném részben anyagi okokból, ha van rá mód, inkább személyes tapasztalatokra, történetekre lennék kíváncsi, azokkal jobban tudok azonosulni. És akkor most jöjjön a kifejtős ("nyavalygós" rész).

Életem eddigi felében azért küzdöttem, hogy ne akarjanak az engem körülvevő (akár családi) közegben azonnal eltaposni, mint egy cigicsikket. Annyira láthatatlan vagyok, mintha szellem lennék. Hogy értsétek, mire gondolok: nem vagyok hangos, utálok a középpontban lenni, szekunder szégyenérzetem van egy kivagyi embert látva, arra neveltek, hogy a határozott férfiak nagyképűek (köszi Anyám, ez rendkívül jó irány volt...) és eleve egy férfi csak érzelmetlen g*ci lehet (ez meg főleg...). Sosem mertem az érdekeim érvényesíteni, mindig magam elé helyeztem másokat, az utcán tipikusan én vagyok az, akivel szembejön a járdán egy 6 fős társaság és én megyek bele az árokba, ahelyett, hogy ők húznák összébb magukat, nem merek konfrontálódni. Ha nem lépek odébb, simán átesnek rajtam, annyira nem vesznek figyelembe, nincs rangom, hangom, nem sugárzom gyakorlatilag semmit az emberek felé, a szótárban én lennék a "szürkeség" mintapéldája.

Félreértés ne essék, nem ripacs, arrogáns, nárcisztikus bunkóvá akarnék válni, de olyan jól esne, ha végre be tudnék illeszkedni a társadalomba, vagy legalább csak egy kisebb baráti kört kialakítani, akár hozzám hasonlókkal, de olyan érzésem van, mintha teljesen egyedül lennék ilyen a világban. Itt élek a 2 milliós fővárosban és annyira nyomorult érzés, hogy azzal tartom még valamennyire életben magam, hogy kiülök nyilvános helyekre és figyelem, ahogy a baráti társaságok beszélgetnek, buliznak és ebből töltöm fel valamennyire a raktáraim. Volt már, hogy valamilyen indokkal odamentem, de csak fintorgást váltottam ki, bizonyára zavartam, amit megértek. Kapcsolatom ugyan volt már, de mindent csak online voltam képes kialakítani, élőben ugyanezen személyek állításuk szerint sem biztos, hogy észrevettek volna. Azóta a netes társkeresés is megváltozott, így a 3-4 évenkénti némi siker is kinullázódott. Velem együtt.