Mennyire fontos nektek, hogy a másik fél kreatív legyen?

A kérdésre válaszolva külön:

Nem tudnék átlag semmilyen emberrel együtt élni. Jó lenne egy olyan pár, akivel az alkotás örömét együtt élhetjük meg és az illető kívül-belül is tetszik. A mentalitástól az alkotásig.

A szabadidős tevékenységek pedig jók, ha több közös van, mert építi a kapcsolatot a minőségi idő. Sporttól az alkotásig.

Ha neki is főállása otthonról végezhető kreatív tevékenység, akkor neki is lenne egy dolgozó szobája vagy műhelye.

Munkában szigorú vagyok, zavartalanul szeretem. Kivéve, ha a projektbe be van vonva valaki és részt vesz benne.

Nyitott voltam én kapcsolatban a "sablon" emberekre, ám finoman szólva rájöttem, nem tudom elviselni. Nem az én világomba valóak azok a személyek, akiktől távol áll az alkotás,kreativitás.

Az "unatkozom" szót használókat alapon kerülöm, mert az azt jelenti nem képes feltalálni magát, azaz se kreativitása, se tevékenysége/érdeklődési köre sincsen.

Az ilyen családtagjaimat is kerülöm. Ott gond van, ha nem találja fel magát.

Nekem kell az alkotás, kreativitás, mint alapkő a párkapcsolatban is, nem csak a családi, baráti, ismeretségi kapcsolatokba.

Apai ágon a családomban mindenki valamilyen formában alkot/alkotott.

Father pl.: ő maga csinált nagyon sok mindent a házon és házban is. Bútoroktól a kerti felszerelésig mindent. Nagyon precíz alapon.

Jómagam még kárpitozni is tudok és amint meglesz a házam szintén, amit csak lehet magam készítenék el szépen lassan munka mellett.

Több modellezést készítettem az elképzelt házról is, próbálok olyat csinálni, ami számomra ideális, de még mindig elégedetlen vagyok. Az a "valami hiányzik" érzés van bennem.

Az "unatkozom" szót nem szeretem, az "untat" formájában viszont sajnos be-be csúszik nálam is. pl untatnak adott emberek.

Nem elítélem, egyszerűen egy más világ a kreativitás, alkotás nélküli sablon élet. Szépen lezárom azokat a beszélgetési, ismerkedési formákat és sok szerencsét kívánok nekik a továbbiakban.

Megyek tovább utamon.

Mohó lennék? Nem hiszem. Szimplán nincs értelme egymást nyúznunk olyan dolgainkkal, személyiségünket alkotó tulajdonságainkkal, amik nem passzolnak.