Mennyire fontos nektek, hogy a másik fél kreatív legyen?

Nekem fontos, nem szeretem a fantáziátlan embereket.

De nem feltétlenül művészi beállítottságú fantázia az érdekes.

Inkább a kreatív, ötletes, mindent megpróbálok megoldandó személyiség a vonzó.

Én szeretek alkotni ma már csak hobbiként, korábban művészettel foglalkoztam. Tiniként izgalmasnak tartottam egy ilyen társat. De ma menekülök, ha megtudom, hogy a másik művésztípus.

Ha szimpatikus a másik inkább azt tartom fontosnak, hogy ne legyen buta, hasonló legyen a mindennapi életmódja. Az se baj, ha kicsit unalmas, de megbízható és kiszámítható legyen, akinek valóban fontos a társa és legyen normális fix állása.

Számomra roppant fontos alapkő a kreativitás és alkotás.

Vitatémába szállnék egyik kommentelővel és azon keresztül is szemléltetném ezen tényezők fontosságát, hogy alapon miért kell, s nekem miért fontos.

"A kreatívság meg a művészkedés teljesen más téma. Én nem szeretem az úgynevezett művészlelkeket, elvarázsolt, piszkos, drogos népség, kösz nem."

A kreativitás az élet minden területén jelen van/felhasználható. A művészetnek pedig a része. "...teljesen más..." - egyáltalán nem, sőt roppant ersősen összefonódnak!

A kreatív ember kiszúrható a hétköznapokban is. Jómagam mindig mindenhol olyan megoldásokat, újításokat, ötleteket javasoltam/kiviteleztem melyek számos dologban hatalmas előnyt jelentettek nem csak nekem, hanem másoknak is. Azaz a művészeten kívüli tevékenységekben s dolgokban is hatalmas előny. Kaptam is a köszöneteket megjegyezve olykor kreativitásomat.

Ez a jó tulajdonság pedig számos más területen is fontos, mint pl. kutatásoktól egészen a pl. gyártási folyamatok kidolgozásáig, hogy a gépek egymást kiegészítve kivitelezzenek termékeket. Azokat a gépeket is megalkották és kellett a kreativitás hozzájuk is. stb.

Mindemellett látszik nincs tapasztalata a kommentelőnek művészlelkekkel, sőt emberekkel sem.

A drogok, pia stb. fogyasztása alapon ember/személyiség függő!

Jómagam több alkotói ágon alkotok, kicsi korom óta része az életemnek a kreativitás és művészet.

Elárulok valamit, amin alapon az emberek meglepődnek és ehhez művészléleknek se kell lenni.

Nem cigizek, nem drogozok, alkohol fogyasztásom kimerül a CherryQeen bonbonban vagy diannás cukorban. Meg pár ételbe elmegy az alkohol pl.: teriyaki ételben.

Sőt, kávét se fogyasztok.

Mindettől függetlenül pörögnek az ötletek, nincsen olyan napom, hogy ne vázoljak tele minimum egy lapot. Mindenhova velem tart a lap és toll, ha kipattan valami levázoljam.

Még álmomból éjjel is felkelve egy ötlettel ébredek, levázolom és alszok vissza.

Az agy aktivitása és képességei minden embernél más.

Akiknek a pia és egyéb kell azok nem tudtak józanul felülkerekedni pl traumáikon, szociális gondjaikon, önmagukon stb., ám ehhez nem kell művész léleknek lenni. Elég körbe nézni a világban. A kocsmákban sem a művészek tolonganak.

Értelmes alkotó lélek pedig rendes életet él a maga kis világában, ahogy bárki más.

A maga kis világa pedig nem jelenti azt, hogy csak az létezik, jómagam kifejezetten nyitott vagyok sok mindenre és mindenkire introvertáltságom ellenére is.

Szeretem az emberek azon rétegét, akik a maguk módján alkotnak és látom benne azt, amit szeretnek.

Pl fogtechnikus barátunk. Engem még inspirált is és vettem pár alapanyagot és eszközt, amelyek az ő szakmájába valóak, de beépítettem az ékszerészetbe és szobrászatba újat alkotva.

Vagy ott van pl egy régebbi ismerősöm. X év után véletlen összefutottunk, beszélgettünk egy jót. Ő asztalos és mesélte mennyire unja a szakmáját és nem is olyan egyszerű munkát találnia a környéken. Nekem pedig szokás szerint pörgött az agyam, beszélgetés közben vázolgattam a kávézó asztalán. (forró csokizgatva, imádom)

Majd átbeszéltük a lapon szereplő dolgok kivitelezését, átrajzolgattam stb és javasoltam: válasszon ki párat, fatherrel lebeszélem az eszközök gépek használatát, ő pedig menjen és csinálja meg.

Abban egyeztünk meg, vállalom az alapanyagot, csak csinálja meg azt a pár dolgot, ami nekem és neki is tetszett.

Hirdesse meg jó áron, amint elkészült. A legrosszabb esetben én vettem volna meg az alapanyag árát levonva persze, vagy ha neki kell, akkor nekem fizette volna ki az alapanyagot.

Viszont sikeres volt az eladás (visszakaptam az alapanyag árat, ahogy megállapodtunk) és bátorítottam, induljon el ezen az úton.

Élvezte is, nem sablon unalmas alkalmazotti munkákat kell kukáznia.

Azóta ezzel foglalkozik, időnként pedig összeülünk, ha ötlet híján van, cserébe pedig nekem segít kisebb dolgokban, ami az ő szakmájához köthető.

Ja és ők csak kávéznak, meg néha napján 1-2sört elciccentenek.

Az idézett kommentelőnek pedig javaslom: ismerkedjen emberekkel, lásson többet a világból! Számtalan előnye van a nyitott szemnek és elmének. Ehhez pedig nem kell betépni, vedelni stb.

Üdv: egy elvont alkotó lélek.

(Kinek mi az elvont, avagy csak nem megszokott?)