Kedves hölgyek! Amikor egyedülállók vagytok és szeretnétek megtalálni a párotok, vártok, vágytok arra, hogy valaki ily módon megszólítson, kezdeményezzen?

Férfi vagyok, 27.

Ne csüggedj, ha visszautasítást kapsz, ha leszólítasz 100 nőt, és egyik sem vevő rád, de a 101. megadja a számát, akkor az azt jelenti, hogy nyertél.

Sok sikert!

Sok sikert! Ha valaki rosszul reagál erre, akkor tudd, hogy ez nem rólad szól, hanem róla. Van aki úgy próbál önbizalmat építeni, hogy ilyenkor beletapos szegény srácok lelkébe.

De ahogy az előző írta, a nagy számok törvénye alapján előbb utóbb összejön majd valami. És az ilyen kísérletekből rengeteget lehet fejlődni.:)

Nosza. Itt is vagyok. Huszonéves, nem hímnemű.

Ami ordít a soraidbòl az az önbizalommal hiánya.

Első körben ezen változtass.

Nem huszonéves vagyok, de inkább ijesztő, ha egy ismeretlen leszólít az utcán, mert úgy kellene döntenem, hogy megbízom-e benne, hogy még nem ismerem nem-e valami őrült. Az más, ha buliban haver haverja vagy a boltban ötödjére mosolygunk egymásra és megkérdezi, hogy vagyok, aztán másnap már az időjárást. Még talán olyan is belefér, akivel jót beszélgettünk valami tök más kapcsán, pl. szerelő :) Szóval ha odamész, akkor ne leszólítsd direktbe, hogy most rögtön adja meg a nevét és számát, mert szép a szeme. Ráadásul valószínűleg más sürgősebb dolga van. Hanem keress jó helyszínt, ahová lazulni járnak ráérős emberek és valami indokot, ahol nem kell fél perc alatt döntenie. Mondjuk kérd fel táncolni egy buliban vagy ne a számát, csak hogy van-e kedve beszélgetni. És miközben érdeklődsz, kicsoda ő, árulj el magadról minél több mindent, ami bizalmat ébreszthet.

De ha nem vagy társasági magabiztos jó dumás és magadhoz hasonlót keresel, szerintem inkább társkeresőzz, hisz ott pont azok vannak, akik társat keresnek.

A legnagyobb gond itt nem az, hogy a férfiak netán faragatlan módon mennek oda a nőhöz, hanem hogy a nők maguk sem tudják, mit akarnak: ne Facebookon írjon, mert az nem társkereső, de ne a való életben, mert az ijesztő. De társkeresőn nincs fent ő sem, viszont sír, hogy nincs senkije. Ezek után érett férfiként próbáld meg eldönteni, mi a jó döntés.

De én azt mondom, személyesen nem ér meglepetés legalább a külsőt illetően. Régen is úgy ismerkedtek az emberek, ne legyen már gond a XXI. században az, hogy egy férfi megdicséri a nőt, és erre válaszolni kelljen a másik félnek.

Pedig régen is főként ismerőkön keresztül ismerkedtek az emberek, a fiatalokat bemutatták egymásnak, ha nem amúgy is egy közösségbe jártak.

Múltkor egy barátom szülinapján találkoztam valakivel, pár mondatot beszéltünk, amiből azért megtudta, hogy hívnak, foglalt vagyok-e, aztán rám írt udvariasan, szeretnék-e még beszélgetni vele. Ez például így tök oké volt és imponáló is, nem is kellett hozzá megdicsérnie rajtam valamit, hiszen lejött, hogy ezek szerint érdeklem.