Nők, van közöttetek olyan, aki ennyire földönkívülinek érzi magát a világban?

Emberileg úgy érzem, hogy valami nagyon földönkívüli vagyok, aki valami más dimenzióból jött.

Semmi olyan nem érdekel, amit más normális magyar fiatalt igen. Sosem érdekelt semmi olyan. Sőt, valahogy direkt olyan, mintha lázadni akarnék az ellen, amiket látok, tapasztalok.

Engem nem érdekel a politika például. Egy borzalomnak érzem azt, hogy a két fél mocskolja, támadja mindig egymást. Nincsenek benne célok, csak az egymásra fújás, utálkozás, sárdobálás. Ha látok egy politikai hirdetést vagy egy politikai cikket a kommentekkel, mindig azt érzem, hogy biztos velem van a hiba, mert olyan lenéző érzésem van az emberekkel kapcsolatban, hogy csak én lehetek nagyképű és beképzelt ilyen érzésekkel.

Nem érdekelnek az autók, motorok. Persze más normális magyar autót, motort vezet, én meg nem is értem, hogy lehet egy férfi hobbija az autószerelés, vagy a motor takarítása. Már a gondolat is untat, hogy egy járművel foglalkozzak. Persze a jogosítvány, mint képesség, hasznos, de egyébként meg elképesztő veszélyes az autóvezetés és párszáz év múlva biztos vagyok benne, hogy törvényileg büntetett lesz az emberi autóvezetés. Mert én hiába vezetnék jól, ha a szembejövő túl idős, iszik, bealszik, drogos, bármi. És erre mindig azt mondják, akkor ki se tedd a lábad... Ami megint egy legalja mocskolódás.

A kedvelt zenék között a magyarok mindenféle hangzatos magyar romantikus dalt, hajolj bele a hajambát, Fluor Tomit, Majkát, Belgát, meg más hasonló "csodás" dolgokat hallgatnak. Én elborzadok ezektől teljesen. Persze ha egy társaságban mennék ilyen koncertre, akkor eljátszanám, hogy jól érzem magam, mert így kell. De én még azt is nehezen hiszem el, hogy ezek valakinek tetszenek. Inkább arra emlékezteti az embereket, hogy milyen volt egy zsúfolt, izzadtságszagú táncteremben rázni magukat. Nem a zenét magát élvezik szerintem.

Az én idealizált világomban az lenne a menő, a férfias (vagy nőies), aki a bolygók röppályájáról tud beszélni, vagy jól tud festeni, kotyvasztani, kísérletezni, írni, alkotni. Bármi egyedit csinálni. Nem másokat utánozni.

Ehelyett azt látom, hogy egyre több nő követi Amber Heard példáját, siránkozik, hogy őt senki sem szereti, de közben megalázza és utálja látványosan a férfiakat, mint minden rossz dolog forrását a világon.

Mennyire jó is lenne, ha a neten bulihelyszínek helyett társasjáték partikra lehetne jelentkezni idegenekkel, ahol a kommunikáció van előtérben és az elfogadás az agyatlan vonaglás helyett. Ahol nem ciki 30 évesen képregényt olvasni vagy videojátékozni. Ahol a szakmunkás férfi is megeszi a csicseriborsókrémet a pacalpörkölt helyett. Ahol nem hagyja, hogy szétolvadjon a Föld, miközben darálják a csirkéket rákkeltő tartósítószeres májkrémmé és azt eszi, meg a kolbászt. Nem is értem, hogy lehet a kolbászt megenni. Ahol nem termeljük a széndioxidot tonnaszámra azért, hogy kriptopénzzel még gazdagabbak legyünk. Ahol a Don't Look Up! című film inkább vígjáték, mint a szörnyű valóság.

De nagyon úgy néz ki, semmit sem értek a világból és tényleg földönkívüli vagyok.

Igazából csak nem szeretek élni, mert egyedül vagyok ezekkel a gondolatokkal. És a szép nőknek is a kigyúrt izmos felsőtest és az üres fej a vonzó, és imádják az életüket ebben az elveszett világban. El van romolva rég minden, csak senki sem látja.

Ezt a kérdést támadni nem lehet, mert az csak egy önigazolás arra, hogy az emberek szeretnek mocskolódni és elnyomni azt, aki másképp gondolja. Érvelni viszont igen, sőt, mindenkit bátorítanék arra, hogy próbáljon meggyőzni a tapasztalt borzalmak ellenkezőjéről. Kíváncsi vagyok, sikerülni fog-e.

F/32