Félénk srácként hogy tudnék végre barátnőt szerezni?
17 éves fiú vagyok, gimnazista, mellette több helyen is dolgozok. Nagyon magányosnak érzem magam egy ideje, és úgy érzem, ezt az űrt csak egy barátnő tölthetné be. A probléma az, hogy nem nagyon merek ismerkedni, sosem mertem, ez részben a sok évig tartó túlzottan erős szülői szigor eredménye is.
Egyszer munkában ismerkedtem meg egy nálam 1 évvel fiatalabb lánnyal, nagyon szép, okos, aranyos volt, és mivel ő kezdeményezett, így egy nagyon szép 3 hetet kaptam az életembe, ami sajnos véget ért (friendzoneolt). Ennek 4 hónapja.
Az osztályomban van egy lány, aki nagyon tetszik. Aranyos, szép, de visszafogott, csendes, okos, de egyszerűen nem merek kezdeményezni. Szerintem ebből se lesz semmi, hiába próbálkozok..
Szerintetek valaha akadni fog egy olyan lány, akinek inkább a visszafogott, csendesebb srácok jönnek be, vagy tényleg csak úgy találhatok párt ha teljesen megváltozok?
17 évesen hova félsz még attól, hogy nem fogsz soha senkit találni?
Véleményem szerint az emberek nem tudják megváltoztatni a belső tulajdonságaikat. Felesleges volna megjátszanod magad.
Talán lepontoztok, de én társkeresőket tudom ajánlani. Úgymond az elvárásaidnak megfelelő személyiségű emberekkel is tudsz korrekten ismerkedni. Nem szégyen. Ha már ennyire komolyan veszed a dolgot.
Jézusom, miért kell TÖBB HELYEN dolgoznod GIMNAZISTAKÉNT????? Mi a f.....? Komolyan nem értem...Az ilyen szülőt főbelőném, na de vissza a témához.
Szerintem próbálkozz, gyakorolj olyan lányokkal, akik nem annyira jönnek be neked, nem vagy halálosan szerelmes beléjük, így lazább leszel, nem fogsz annyira görcsölni.
"ezt az űrt csak egy barátnő tölthetné be" -ez nem biztos, hogy így lesz. Néha az embert annyira megnyomorítják lelkileg a szülei/vagyegéb hatások, hogy a barátnő nem hogy kijavítja ezt, hanem ő ezek miatt el fogja cseszni a párkapcsolatait is. Én pl. ezt csináltam évtizedeken át.
Remélem neked nem ilyen súlyos a problémád. Bárcsak 16 évesen elmentem volna terápiába!
#1 az bánt, hogy másoknak nagyon könnyű minden, de én leszólítani sem merek
#2 Nagyon jó lenne
#3 A diákmunkákat az osztályom miatt vettem fel, nem illettem bele az “elitgimis” közösségbe a régi vagy gagyi cuccaim miatt, ezért mióta dolgozok lett új ruhám, cipőm, órám, telóm, gépem, így legalább nem cseszegetnek.
#4 Sajnálom, viszont én biztosra érzem hogy egy barátnőben sok örömöm lenne
Hát biztos vagyok benne hogy lesz olyan.
De a kérdésként válaszólva úgy hogy önmagadat adód és nem parázod túl az egészet. Ne akard az összes lányt barátnődnek, ha meglátod. Először ismerd meg, beszélgess vele. Minél többet beszélgetsz vele annál jobban feloldodsz. Ezt a nyitási dolgot meg nem kell túlgondolni. Ha a munkahelyeden vannak lányok menj oda segítséget kérni mint az "újfiú". Beszélgetés közben pedig próbáld meg személyessé tenni a beszélgetést. Nehéz ezt így egyben összefoglalni, de a lényeg hogy próbáld meg a szociális életedet, készségeidet picit fejleszteni.
De szerintem neked barátok kellenek és nem kapcsolat elsősorban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!